Laki: -Mester! Nemrégiben említetted, hogy a Bartosista táplálkozástudományi dolgozataid megirásán túl állatkisérletekbe is keztél. Beszámolnál nekünk ezen kisérleteid eredményességéről?
Bartos: -Dáááá! Szpászibáááá! Dobrávééécser! Úgybizony! A Bartosista táplálkozástudomány vagy hijjuk inkább étkezési kultúrának, ugye adott, mer én asztat már több mint 32-esztendeje kikisérleteztem magamon, tehát én vagyok a das ist állatorvosi lú! Deviszont motoszkát már régen das ist Ronald Régen, egy olyan gondulat a fejembe, hogy esztet az étkezési formát ki köllene próbáni, illetve tesztülni köllene állatokon is, ez amolyan pavlovi érzés vooot. Az állatok adottak votak a környezetembe és a tanyám környékin, van patkány, egér is meg tik. Úgy bizony! Patkányokon nem tuttam vona kisérletezni, mert azokat hurokka fogom meg, így álltalába mire rájuk találok már megdöglöttek, vagy olyan rossz állapotba vannak, hogy nem sokkal rá megdöglenek. Na. Na! Na! Így hát a tikjaimon keztem el kisérletezni, külön porcióztam üket, és egyet a Kun Béla nevű tikomat, külön tettem a többi közül. Míg a többi tikjaimnak, továbbra is tikétkeket attam, tyúkhúrt, füvet, búzát, árpát, kukoricát, födigilisztát, moslékot, addig a Kun Béla nevű tikomnak Bartosista étkeket attam. Így egészen apróra vágott kapitalista újságpapírt és műanyagot, celofánt, szemetet, cigicsikkeket, nyers húst stb... De azér kapott melléje zödféléket, és födigilisztát is. Hozzá köll tennem, hogy a kisérlet elött 2-nappal nem attam neki egy falás ételt se!
Laki: -Milyen hatással volt a Bartosista étkezési forma a tyúkodra?
Bartos: -Jól kiéheztettem, és 2-napi koplaltatás után szórtam eléje nyers patkánybelet, és apróra vágott cukroszacskót. Eleinte furcsálta a dolgot, de az éhség nagy úr és elkezdte csipegetni, és mivel észlülte, hogy nem kap mást, ezért ráfanyalodott és fölcsipegette az egészet. Én das ist én komoly megfigyeléseket tettem Kun Bélára, és ezt a füzetembe jegyzetültem is gondosan fölfele. Első nap még aszt észlültem, hogy csak immel-ámmal fogyaszt a bartosista eleségbűl, és a patkánybélés jobban izlik neki a nejlonnál, de én rafinált módon úgy csináltam, hogy a patkánybélbe beletettem a nejlont is, hogy még csak véletlenül se haggya ott. Harmadik nap, nyers patkányhúst, borosvízbe áztatott apró galacsinokra gyúrt Metropol újságot kapott. Fölcsipegette mohón az egész étket. Akkor észlültem, hogy nem döglött meg tehát jó kisérleti alany. Negyedik nap nagyobb adag, apróravágott villanyvezetéket, némi födigilisztát, és tiszta bort, két deci kannásbort attam neki. Az ötödik nap alkalmával, füvet, kapitalista újságlapfecniket és denaturálszeszes bort (2-dl) attam neki. Ezeket mind elfogyasztotta, és akkor kezdem észlülni, úgy bizony, hogy viselkedésibe kezd elütni a tiktársai évezredes megszokott tikviselkedésitül. Egy hét bartosista táplálkozás után sem pusztult el Kun Béla, egyre negyobb adagokat attam neki, amiknek valamikor csak a felét csipegette fel, viszont a szeszesistalt sem hagytam ki a napi fogyasztásábúl. Arra a megállapításra jutottam, hogy a kapitalista hulladékevéstül és az alkoholos italalok fogyasztásátúl fölsöbbrendű érzése lett, és ami leginkább a kakas viselkedési mechanizmusára vot jellemző. Például nem tojt tojást. És agresszívvá kezdett válni, egész nap kotkodácsúlt megállás és szünet nékül. Ennek én nagyon megörütem, hiszen siker koronázta a kisérletemet. Egy hét után egyszer az egyik tikot majuszultam reggelire sóval. Gondultam adok Kun Bélának is próbaképpen, hogy hogyan miként reagál az azonos fajtájú egyed húsára. Beszórtam neki a tiktársa húsábúl, amit legnagyobb örömömre már nem is csipegette, hanem szinte mint az őrült nyelte le. Tehát Kun Béla kannibál is lett! Nyocadik nap próbaképpen visszaengettem a társai közé, aminek az lett az eredménye, hogy mire másnapra kimentem megnézni, az icaka alatt agyoncsipkedett egy másik tikot. Kirobbanóan agresszív lett Kun Béla viselkedése, asztat vettem észre, hogy megakara őlni és enni a tiktársait.
Laki: -Hogyan összegeznéd a kisérleted eredménnyeségét?
Bartos: -Egyértelműen pozitívan. Bebizonyosodott, hogy az éhség nagy úr. A tik az emberhöz hasonlóan, ha inséges háborús időszak van, képes bármit ösztönbül gondolkodás nélkül fölfalni, az életben maradásáért. Kun Béla is megevett mindent 2-napi koplalás után amit elészórtam. Ez embereknél is így van! Ezt több esemény is bebizonyította gondujjunk Alfred Packer a kolorádói aranyásó esetjire, vagy ippen az Andokba hegyei rekett sportólokra. Frontok idejin a cipőjüket ették meg az emberek, tehát a bartosizmus ezen esetben is igazulta a tikon az antikapitalista harcát! Úgy bizony! Sőt Kun Bélánál még aszt is elértem, hogy egy idő után megszokta ezen táplálékokat.
Laki: -Mi lett aztán Kun Béla sorsa?
Bartos:- Kapitalista ellenes gyakorlati bartosista élharcossá vált. Szerintem alkoholista is lett, a végén kitörte a lábát, így kénytelen voltam megenni. A húsának az íze is más volt mint a többi tiknak. Érződött rajta, hogy különlegesebb. Mint ahogyan a bartosisták mindeggyike az!
Szfvár, 2011 június.16-án
*