A legvégső filozófia ezen a cslogon. A bartosizmus abszurd filozófiai kísérlet, ami hosszú távon igazoltan tudatmódosító hatással bír. Az itt bemutatott gyakorlatok, gondolatok és életforma könnyen károsíthatják az Önök egészségét, de egyrészt még mindig kevésbé, mint egy "fejlett" ipari társadalomban élni, másrészt mi is az "egészség" és léte mióta magától értetődő érték?

"A Moslékfőző csollap az élőétel, a Bartosizmus az Ebroniton a készülő főfogás" - ahogy mesterünk mondja. A bartosizmust kommentáljátok szabadon! Minden észrevételért, kérdésért, kérésért, ötletért szpaszíba! A bartosizmus a három T filozófiája: Tanuljátok, Tanítsátok, Terjesszétek!

Aki bármivel, általunk ihletett írással, videóval vagy bármilyen szellemi alkotással hozzájárulna a csloghoz, ne habozzon azt jelezni. Aki rendelkezik Bartos Cs. István, Bartos Csaba vagy "Moslékfőző" Bartos Cs. Pisti által írt kézirattal vagy általa készített képpel, amit megosztana velünk - kölcsönadna másolásra - jelezze levélcímünkön. A Bartos Archívum minden hozzájárulást örömmel fogad.

Levélcímünk az ebroniton: bartosizmus@gmail.com

Tanítómesterünk csollapja: http://moslekfozo.atw.hu/

2010. szeptember 3., péntek

Tovább a bartosi úton! - Interjú Bartos Cs. Istvánnal 2010. aug. 2. rész

Bartos: Az életmódoddal vagy táplálkozáskultúráddal kapcsolatban van-e meghökkentő illetve meghökkentető élményed?

Bartos: Zseniális a kérdés, Nagy Bartos! És zseniális lesz a válasz is, Nagy Bartos!

Az életmódommal több ezerszer okoztam már megütközést a polgári csőcselék soraiban – de maradjunk a táplálkozásná! 1998 telin (év végin) Budapösten, Csepelen egy lakótelepi házban kaptam szállást, egy szeméttárolóban. Esténként ottalhattam annak fejibe, hogy ellapátultam a ház elül a havat, föltörtem a jeget, sóztam, kitakarítottam a parkulót, stb. Kb. másfél-két hete lakhattam ottan, amikor is: december 24-én, karácsony estéjin legyütt hozzám egy 65 év körüli nagymama két unokájával, egy tányér meleg tőtöttkáposzta, 2 szelet kenyér és pár darab mákos és dijós kalács kíséretibe. Könnyek gyüttek a szemibe, hogy ilyen fiatalon koszosan, büdösen, egyedül töltöm a „szentestét”. Az unokák is párás szemekkel és szánalommal teli nyújtottak át nekem 1-1 szaloncukrot és 1 narancsot. A nagymama egy műanyagkanalat és a gőzölgő tőtöttkáposztás tányért nyomta a kezembe, a szánalomtúl elcsukló hangon. Én udvariasan megköszöntem – majd a műanyagkanalat ripityára törve egy mozdulattal belefújtam a taknyomat a tőtöttkáposztába, amit a betonra borítottam és koszos csizmámmal sztaniollal együtt beletapostam a fődbe a kalácsot, narancsot, kenyeret szaloncukrot, majd taposás közben szittam a kapitalizmust. Néhány másodperc után kiéhezett vadállatként négykézlábra ereszkettem és a földrül kézzel fölettem mindent. A nagymama, aki ezt végignézte (mert az unokák már a taposásnál elmenekültek és a lépcsőn megbújva, a korlát mögül nézték az eseményeket reszketve), tehát a nagymama szemei kidüllettek, pofája falfehérre váltott, a rémülettől kiáltotta: „elmeháborodott, őrült, vadállat”. Én zabáltam és röfögtem, majd a szétmarcangolt narancsba harapva aszt montam: „itt vagy, karácsony, itt vagy, Jézus!” Böfögtem és zabáltam tovább. A nagymama kiabálására pár lakó legyütt és 2 férfi kibaszott az uccára. 98 december 24-25-e éjszakáját egy kukában töltöttem. Arra emlékszem, hogy önfeletten boldog vótam és büszke vótam magamra.

Bartos: Nagy Bartos! Ezek szerint tehát az étkezési das ist kultúrád már kiforrott vót 1998-ban is?

Bartos: Dá! Hát persze! Már akkor is megvót a háttér, mármint a félig-meddig kidolgozott bartosista táplálkozáskultúra, de nem tuttam hová tenni… Akkor még nem kapcsutam bele a filozófiámba. De tuttam, hogy a különleges das ist étkezésemnek nagy jelentősége lesz majd egyszer, de asztat nem tuttam eldönteni, hogy há merre. 26 éves koromba dógoztam össze a szellemiséget a gyakorlattal szervesen! Az az 1998-as karácsonyi táplálkozástudományi műsor egy hangpróba vót, kisebb közönség előtt. Persze azelőtt is csináltam már rengeteg étkezési bemutatót a szomszédoknak, ösmerősöknek, családtagoknak, stb. Láttam, tapasztaltam, hogy így-úgy van figyelemkeltő hatása (bár általában negatív reakciókat vált ki), visszateccést keltő, mert a közönségemnek nem nagyon teccik az őrültködés, a sáska és százlábúevés – rá kellett jöjjek, hogy ehhöz alkotnom kell valami pluszt. 2004-ben ebbe adott egy marha nagy lökést Szent Varecza, hogy csináljak filozófiai hátteret a zabálásomnak. Úgy bizony!

Bartos: Dá! Dá! Dá! A táplálkozásodnál maradva, a hétkrisztomát, a kristálycukor és a zsír nem polgári kosztnak számít?

Bartos: A zsír és a kristálycukor a legtisztább természetes anyag! A bartosista étkezési kultúra girince a zsír és a kristálycukor. Ugyanis – nagyba – a kukábul kiszedett háztartási szemétben igen csekély, sovány kalória van. Hiszen abbúl a fogyasztói társadalom kiszítta a kalóriát. És mivel én, a Nagy Emberi Hulladékmegsemmisítő, hulladékon élek, de mindennapos kemény fizikai munkát végzek, mind gyakorlatban, mind elméletben, szükségem van a szénhidrátra és a zsírra, hogy erőt adjanak – ezért ezek fontos részét alkotják táplálkozásomnak. Akkor lenne polgári étek, ha nem önmagában – nyersen enném, hanem kapitalista ételekben elkészítve őket! Pl. pizzában, hamburgerben, csízburgerben. Na abban az esetben válnának ezek az energiaforrások polgárivá!

(vége az első résznek)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Címkék

Google Website Translator Gadget