Bartos mester prevareczista alkotói korszakának záródarabjaként értékelhetjük ezt a kötetet, melyről a szerző a következőket írta: "Ezen opuszom több lépcsőben hozzájárult a bartosista filozófia felépítéséhez, kialakításához - jelentős a bartosista ideológia (-izmus) indulásához, első kezdeti szakaszának írásos látkép illetve dokumentuma!" A korábbi kötetekből ismert objektív dokumentarista alkotói módszer hatóköre itt jelentősen kibővül. Bartos Csaba nem csak vándorútja során tapasztalt és megörökített élethelyzeteket, hanem a saját szerzői alteregójából kiváltott érzéseket és gondolatokat is rögzíti. Ez új formanyelvet és műfaji kereteket is igényel. Az írott szöveg az eddiginél sokkal nagyobb mértékben közeledik a beszélt nyelvhez, nemcsak a helyesírás de a karakterek megjelenítése terén is. Ez a korábbinál sokkal költőibb és drámaibb eszközök igénybevételét jelenti. Ilyen az itt elsőként önállósuló bartosista műfaj, a picsázás is: egy a végtelen ingertengerből a szerző saját indulati és szellemi háztartása szempontjából érdekesnek tűnő (egyébként tetszőlegesen kiválasztott) szövegre való gyors reflexió, melynek a szerző megpróbálja minél szélesebb spektrumát megragadni. Nézzünk példákat!
"De még nem tudjuk, nem értjük, hová érkezünk."
(Karthago együttes)
"Elavult szöveg. Egy éleslátó és gondolkodó ember tudhatja, hogy csak egyfelé juthatunk ezen az útcsapáson: a pusztulásba."
(a szerző, Bartos Csaba véleménye)
"Dr. Papp Lajos: Azért vállalok szerte az országban előadásokat, hogy az élet szépségét hirdessem (...)"
Fejér Megyei Hírlap, 2003. szept. 5.
"Ez HAZUGSÁG ÉS EGY NAGY PORHINTÉS!!! Hogy lehetne előadásokat tartani az élet szépségéről, amikor ilyen tulajdonképpen nem is létezik (...) ?"
(a szerző, Bartos Csaba véleménye)
A picsázás a bartosista filozófiai gondolkodás allegóriájává válik: az önmagában értéktelen szemétből épített szellemi építmény a szerző belső ökonómiájának emlékműve. Ezzel együtt a témavilág is szélesedik, hétköznapi élethelyzetek és napihírek mellett irodalmtörténeti és filozófiai böngészések mozaikdarabjaiból rakódik össze a spontán akcionista szellemi tájkép.
Szokatlan őszinteséggel vall Bartos Csaba írói és politikai ambíciói megszakadásáról, mely eddigi alkotói metódusának radikalizálódásához vezet: egy korai főműhöz, mely azonban kiadhatatlan és érthetetlen - "bár kihagytam belőle az agresszív részeket, így a mű lényege veszett el".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése