A legvégső filozófia ezen a cslogon. A bartosizmus abszurd filozófiai kísérlet, ami hosszú távon igazoltan tudatmódosító hatással bír. Az itt bemutatott gyakorlatok, gondolatok és életforma könnyen károsíthatják az Önök egészségét, de egyrészt még mindig kevésbé, mint egy "fejlett" ipari társadalomban élni, másrészt mi is az "egészség" és léte mióta magától értetődő érték?
"A Moslékfőző csollap az élőétel, a Bartosizmus az Ebroniton a készülő főfogás" - ahogy mesterünk mondja. A bartosizmust kommentáljátok szabadon! Minden észrevételért, kérdésért, kérésért, ötletért szpaszíba! A bartosizmus a három T filozófiája: Tanuljátok, Tanítsátok, Terjesszétek!
Aki bármivel, általunk ihletett írással, videóval vagy bármilyen szellemi alkotással hozzájárulna a csloghoz, ne habozzon azt jelezni. Aki rendelkezik Bartos Cs. István, Bartos Csaba vagy "Moslékfőző" Bartos Cs. Pisti által írt kézirattal vagy általa készített képpel, amit megosztana velünk - kölcsönadna másolásra - jelezze levélcímünkön. A Bartos Archívum minden hozzájárulást örömmel fogad.
Legújabb albumán Bartos Cs. István 2010 nyarán és őszén keletkezett költői jegyzeteiből ad közre kis ízelítőt. A jellegzetesen bartosista skiccek és verskezdemények mellett a poétikát és a versek szimbolikáját illető kérdésekbe is belehallgathatunk - külön kiemelve az alkotói attitűd néhány alapvető etikai és esztétikai tartóoszlopát. Az állandóan hömpölygő és saját koherenciáját újrateremtő allegórikus világnak több méltán népszerű eleme sejlik fel ismét.
Bartos mester prevareczista alkotói korszakának záródarabjaként értékelhetjük ezt a kötetet, melyről a szerző a következőket írta: "Ezen opuszom több lépcsőben hozzájárult a bartosista filozófia felépítéséhez, kialakításához - jelentős a bartosista ideológia (-izmus) indulásához, első kezdeti szakaszának írásos látkép illetve dokumentuma!" A korábbi kötetekből ismert objektív dokumentarista alkotói módszer hatóköre itt jelentősen kibővül. Bartos Csaba nem csak vándorútja során tapasztalt és megörökített élethelyzeteket, hanem a saját szerzői alteregójából kiváltott érzéseket és gondolatokat is rögzíti. Ez új formanyelvet és műfaji kereteket is igényel. Az írott szöveg az eddiginél sokkal nagyobb mértékben közeledik a beszélt nyelvhez, nemcsak a helyesírás de a karakterek megjelenítése terén is. Ez a korábbinál sokkal költőibb és drámaibb eszközök igénybevételét jelenti. Ilyen az itt elsőként önállósuló bartosista műfaj, a picsázás is: egy a végtelen ingertengerből a szerző saját indulati és szellemi háztartása szempontjából érdekesnek tűnő (egyébként tetszőlegesen kiválasztott) szövegre való gyors reflexió, melynek a szerző megpróbálja minél szélesebb spektrumát megragadni. Nézzünk példákat!
"De még nem tudjuk, nem értjük, hová érkezünk."
(Karthago együttes)
"Elavult szöveg. Egy éleslátó és gondolkodó ember tudhatja, hogy csak egyfelé juthatunk ezen az útcsapáson: a pusztulásba."
(a szerző, Bartos Csaba véleménye)
"Dr. Papp Lajos: Azért vállalok szerte az országban előadásokat, hogy az élet szépségét hirdessem (...)"
Fejér Megyei Hírlap, 2003. szept. 5.
"Ez HAZUGSÁG ÉS EGY NAGY PORHINTÉS!!! Hogy lehetne előadásokat tartani az élet szépségéről, amikor ilyen tulajdonképpen nem is létezik (...) ?"
(a szerző, Bartos Csaba véleménye)
A picsázás a bartosista filozófiai gondolkodás allegóriájává válik: az önmagában értéktelen szemétből épített szellemi építmény a szerző belső ökonómiájának emlékműve. Ezzel együtt a témavilág is szélesedik, hétköznapi élethelyzetek és napihírek mellett irodalmtörténeti és filozófiai böngészések mozaikdarabjaiból rakódik össze a spontán akcionista szellemi tájkép.
Szokatlan őszinteséggel vall Bartos Csaba írói és politikai ambíciói megszakadásáról, mely eddigi alkotói metódusának radikalizálódásához vezet: egy korai főműhöz, mely azonban kiadhatatlan és érthetetlen - "bár kihagytam belőle az agresszív részeket, így a mű lényege veszett el".
"A Bartos Horror Füzetekből tizenvalahány füzet készült, ezek többnyire elvesztek, Fehérváron és Budapesten eladtam őket gyűjtőknek, nem rossz áron, darabját 500 forintért. Kicsit bánom, de meg voltam szorulva. Szatócs Jankó történetét magam vágtam össze, miután legépeltettem, a borítón lévő képeket az ebronitról szereztem. Egyik képen Issei Sagawa áldozata látható, Sagawa ismert japán kannibál, máig szabadon él, könyveket ír és a médiában szerepel mint különleges ínyenc. A másik képen Ed Gain látható, akinek a személye több filmet is ihletett.*
Ezekben a népies stílusú rémhistóriákban kiélezetten jelenítem meg a nyomor farkastörvényeit és a keze munkájából élő ember kiszolgáltatottságát. Ez "ponyva" irodalom - vagyis a nép számára íródott. A kannibalizmus annak szimbóluma, miként felják fel egymást a szorult helyzetbe került szegények. Mondhatja valaki, hogy túlságosan csücskös az ábrázolás módja, de ugyanez óriási nézőszámot produkált, amikor Hannibal Lecterről volt szó. Amikor egy megélhetését elvesztett apa kiirtja a családját és magát is megöli - legutóbb talán májusban történt ilyen - az is a Nagy Bartos bizarr gondolkodásának terméke? A rémhistóriáim meglévő vándorpoétai hagyományokat folytatnak, mint a lublói születésű Bodó Márton, Mezőtúri Nagy Károly, Csató Ignác, Tatár Péter vagy ifj. Misik János munkája, akikről lehet olvasni Bisztray Gyula Jókedvű magyar irodalmában** vagy Békés Istvánnál***. Ebben a legnagyobb művészet a sűrítés, amiben Móricz Zsigmond is nagy mesterem volt, és ő sem bicskázta le a juhászokat írás helyett. Amikor leírja, hogy fullad meg hőse összeszűkült gyomra miatt, azon látszik, milyen aranytollú. Jókai ezt száz oldalban írta volna meg, dehát ki a faszt érdekel, milyen színű lánc lóg a kereveten? Sokáig próbáltam betuszkolni magam valamilyen fiókba, minthogy Móricz Zsigmond író, nem más, Lenin filozófus és forradalmár, stb. Rájöttem, hogy én mindenben újat kell alkossak, a legnagyobb kell legyek a saját műfajomban, ami nincs is. Ahogy nagy tanítóm, Varecza mondta - aki a legnagyobb individualista UTÁNAM: Miért üljek más székére, mikor magam is tudok széket csinálni?"
Hortobágyi jegyzetei
* Psycho (1960, Robert Bloch, Alfred Hitchcock); Deranged ["Téboly"] (1974, Jeff Gillen, Alan Ormsby); A texasi láncfűrészes mészárlás (1974, Kim Henkel, Tobe Hooper) ** Bisztray Gyula. Jókedvű magyar irodalom. Budapest: Gondolat. 1968. *** Békés István. Magyar Ponyva Pitaval. Budapest: Minerva. 1966. (Pitaval = híres, példaértékű - többnyire jogi - esetek gyűjteménye; az egyik legismertebb gyűjtő, François Gayot de Pitaval neve nyomán)
"A civilizáció a kultúrának az elkerülhetetlen végzete. A civilizáció egy magasabb rendű embercsoport által elérhető legvégső és legmesterségesebb állapot bekövetkeztét jelenti. A civilizáció maga a vég, ami úgy következik a kultúrára, mint a beteljesülés a kialakulásra, a halál az életre, a megmerevedés a fejlődésre. A civilizáció maga a vég, amit belső törvényszerűsége folytán eddig minden kultúra elért."
(Oswald Spengler)
"Ne ponyvaregényeket olvasson, mert az egyen kategóriába tartozik a média károsító üzemével! Olvasson filozófiát, mondjuk Nietzschét, vagy szépirodalmat: Bartos Csabát!"
(Bartos Csaba)
Jegyzetek egy pusztuló világról - ez a címe ennek a Bartos mester korai alkotói korszakának fordulópontjában álló kötetnek. A írások jól reprezentálják a Varecza előtti korszak alkotói módszerét: a Günther Walraff hatása alatt álló szociográfiai dimenzió egy filozófiai nézőponton keresztül érvényesül. A 20-25 éves Bartos Csaba mint vándor, tudatos kívülálló kerül kapcsolatba a társadalmi valósággal, melyre egyszerre mint egy szituáció résztvevője, másfelől mint "felsőbbrendű individuum", a tapasztalati világból formált alkotói kozmosz egészét mikroszkópja alatt tartó filozófus reflektál.
"Az autentikus lét az, mikor személyiségünk leveti a civilizáció, a kor és a tömeg dekadens rabigáját. Csak egyszemélyben teremthetjük meg önmagunk autentikus létét. Ez a társadalom megérett a süllyedésre, így alapállásom az aszkéta remeteség pozícióját teremthetné meg. A magányra, a pesszimizmusra, az öntörvényű egóra és az akaratra tanítok! Aszketizmusom lényege tehát következetes aszociális magatartás. Csupán két dologért kerülök kapcsolatba az emberekkel: egy, a munkám végett, kettő, hogy írni tudjak róluk."
Az öntörvényű személyiség, az aszketikus individualista számára a személytelen társadalmi viszonyok holt szövetként várnak a szellemi és fizikai elfogyasztásra. Az egyik legszembetűnőbb és legegyedülállóbb vonása a korabartosista irodalomnak - a "műgond" néven ismert attitűd markáns hiánya mellett - éppen ez a ridegen objektív optika, a mindent egyformán táplálékként, írástápláló nyersanyagként kezelő hozzállás. Bartos Csaba írásművészetének lényege ez: a nyersanyag brutális felmutatása elfogyasztás előtt.
Egy temető vagy emberi roncstelep tehát, ahol a szerzői én bolyong. Problémája pedig a szellemi talaját vesztett társadalomnak a semmire való jogosítvány, az önnön hagyományában értelmezhetetlen "szabadság" illúziójában való önpusztító hánykolódása, mely itt erkölcsi dimenzióba kerül. "Ezen írásaimat erősen konzervatív - de nem politikai értelemben való konzervatív - szellemben írtam." - vallja a szerző.
Gyakorló bartosisták már találkozhattak Puszta Miskával és Iván Ivanovics Gladkovval, ezúttal a Bartos Horror Füzetek világának eddig ismeretlen, ám annál rokonszenvesebb szereplőjével kerülhetünk testközelbe Bartos mester legújabb szerzeményében, Szatócs Jánossal, a böcsületes napszámossal. Mikor betördeltük a mester gépiratát, 98,34%-ban hűek maradtunk az eredeti sortörésekhez. Hortobágyi elvtárs a lehetséges irodalmi előképek közül kiemelte Móricz Zsigmond kisprózájának hatását, melyet a mester is megerősített. Szatócs János tragikus történetében a bartosizmus erkölcsi világképe sejlik fel, fájdalmasan.
"A társadalom aljára én nem kerültem, hogy is jutottam volna benne le, mikor részt sem veszek benne! Én a társadalmon kívülálló vagyok - és az is maradok! A disznóólamban szalmán feküdve kacagok, röhögök rajtatok - ti boldogtalanok!"
