A moslékfőző üst beizzitása - Beszélgetés Bartos Cs. Istvánnal egy kisérlet ürügyén

Laki: -Mester! Nemrégiben említetted, hogy a Bartosista táplálkozástudományi dolgozataid megirásán túl állatkisérletekbe is keztél. Beszámolnál nekünk ezen kisérleteid eredményességéről?

Bartos: -Dáááá! Szpászibáááá! Dobrávééécser! Úgybizony! A Bartosista táplálkozástudomány vagy hijjuk inkább étkezési kultúrának, ugye adott, mer én asztat már több mint 32-esztendeje kikisérleteztem magamon, tehát én vagyok a das ist állatorvosi lú! Deviszont motoszkát már régen das ist Ronald Régen, egy olyan gondulat a fejembe, hogy esztet az étkezési formát ki köllene próbáni, illetve tesztülni köllene állatokon is, ez amolyan pavlovi érzés vooot. Az állatok adottak votak a környezetembe és a tanyám környékin, van patkány, egér is meg tik. Úgy bizony! Patkányokon nem tuttam vona kisérletezni, mert azokat hurokka fogom meg, így álltalába mire rájuk találok már megdöglöttek, vagy olyan rossz állapotba vannak, hogy nem sokkal rá megdöglenek. Na. Na! Na! Így hát a tikjaimon keztem el kisérletezni, külön porcióztam üket, és egyet a Kun Béla nevű tikomat, külön tettem a többi közül. Míg a többi tikjaimnak, továbbra is tikétkeket attam, tyúkhúrt, füvet, búzát, árpát, kukoricát, födigilisztát, moslékot, addig a Kun Béla nevű tikomnak Bartosista étkeket attam. Így egészen apróra vágott kapitalista újságpapírt és műanyagot, celofánt, szemetet, cigicsikkeket, nyers húst stb... De azér kapott melléje zödféléket, és födigilisztát is. Hozzá köll tennem, hogy a kisérlet elött 2-nappal nem attam neki egy falás ételt se! 

Laki: -Milyen hatással volt a Bartosista étkezési forma a tyúkodra?

Bartos: -Jól kiéheztettem, és 2-napi koplaltatás után szórtam eléje nyers patkánybelet, és apróra vágott cukroszacskót. Eleinte furcsálta a dolgot, de az éhség nagy úr és elkezdte csipegetni, és mivel észlülte, hogy nem kap mást, ezért ráfanyalodott és fölcsipegette az egészet. Én das ist én komoly megfigyeléseket tettem Kun Bélára, és ezt a füzetembe jegyzetültem is gondosan fölfele. Első nap még aszt észlültem, hogy csak immel-ámmal fogyaszt a bartosista eleségbűl, és a patkánybélés jobban izlik neki a nejlonnál, de én rafinált módon úgy csináltam, hogy a patkánybélbe beletettem a nejlont is, hogy még csak véletlenül se haggya ott. Harmadik nap, nyers patkányhúst, borosvízbe áztatott apró galacsinokra gyúrt Metropol újságot kapott. Fölcsipegette mohón az egész étket. Akkor észlültem, hogy nem döglött meg tehát jó kisérleti alany. Negyedik nap nagyobb adag, apróravágott villanyvezetéket, némi födigilisztát, és tiszta bort, két deci kannásbort attam neki. Az ötödik nap alkalmával, füvet, kapitalista újságlapfecniket és denaturálszeszes bort (2-dl) attam neki. Ezeket mind elfogyasztotta, és akkor kezdem észlülni, úgy bizony, hogy viselkedésibe kezd elütni a tiktársai évezredes megszokott tikviselkedésitül. Egy hét bartosista táplálkozás után sem pusztult el Kun Béla, egyre negyobb adagokat attam neki, amiknek valamikor csak a felét csipegette fel, viszont a szeszesistalt sem hagytam ki a napi fogyasztásábúl. Arra a megállapításra jutottam, hogy  a kapitalista hulladékevéstül és az alkoholos italalok fogyasztásátúl fölsöbbrendű érzése lett, és ami leginkább a kakas viselkedési mechanizmusára vot jellemző. Például nem tojt tojást. És agresszívvá kezdett válni, egész nap kotkodácsúlt megállás és szünet nékül. Ennek én nagyon megörütem, hiszen siker koronázta a kisérletemet. Egy hét után egyszer az egyik tikot majuszultam reggelire sóval. Gondultam adok Kun Bélának is próbaképpen, hogy hogyan miként reagál az azonos fajtájú egyed húsára. Beszórtam neki a tiktársa húsábúl, amit legnagyobb örömömre már nem is csipegette, hanem szinte mint az őrült nyelte le. Tehát Kun Béla kannibál is lett! Nyocadik nap próbaképpen visszaengettem a társai közé, aminek az lett az eredménye, hogy mire másnapra kimentem megnézni,  az icaka alatt agyoncsipkedett egy másik tikot. Kirobbanóan agresszív lett Kun Béla viselkedése, asztat vettem észre, hogy megakara őlni és enni a tiktársait.

Laki: -Hogyan összegeznéd a kisérleted eredménnyeségét? 

Bartos: -Egyértelműen pozitívan. Bebizonyosodott, hogy az éhség nagy úr. A tik az emberhöz hasonlóan, ha inséges háborús időszak van, képes bármit ösztönbül gondolkodás nélkül fölfalni, az életben maradásáért. Kun Béla is megevett mindent 2-napi koplalás után amit elészórtam. Ez embereknél is így van! Ezt több esemény is bebizonyította gondujjunk Alfred Packer a kolorádói aranyásó esetjire, vagy ippen az Andokba hegyei rekett sportólokra. Frontok idejin a cipőjüket ették meg az emberek, tehát a bartosizmus ezen esetben is igazulta a tikon az antikapitalista harcát! Úgy bizony! Sőt Kun Bélánál még aszt is elértem, hogy egy idő után megszokta ezen táplálékokat. 

Laki: -Mi lett aztán Kun Béla sorsa?

Bartos:- Kapitalista ellenes gyakorlati bartosista élharcossá vált. Szerintem alkoholista is lett, a végén kitörte a lábát, így kénytelen voltam megenni. A húsának az íze is más volt mint a többi tiknak. Érződött rajta, hogy különlegesebb. Mint ahogyan a bartosisták mindeggyike az!

Szfvár, 2011 június.16-án

*

Tovább a bartosi úton! - Interjú Bartos Cs. Istvánnal 2010. aug. 2. rész

Bartos: Az életmódoddal vagy táplálkozáskultúráddal kapcsolatban van-e meghökkentő illetve meghökkentető élményed?

Bartos: Zseniális a kérdés, Nagy Bartos! És zseniális lesz a válasz is, Nagy Bartos!

Az életmódommal több ezerszer okoztam már megütközést a polgári csőcselék soraiban – de maradjunk a táplálkozásná! 1998 telin (év végin) Budapösten, Csepelen egy lakótelepi házban kaptam szállást, egy szeméttárolóban. Esténként ottalhattam annak fejibe, hogy ellapátultam a ház elül a havat, föltörtem a jeget, sóztam, kitakarítottam a parkulót, stb. Kb. másfél-két hete lakhattam ottan, amikor is: december 24-én, karácsony estéjin legyütt hozzám egy 65 év körüli nagymama két unokájával, egy tányér meleg tőtöttkáposzta, 2 szelet kenyér és pár darab mákos és dijós kalács kíséretibe. Könnyek gyüttek a szemibe, hogy ilyen fiatalon koszosan, büdösen, egyedül töltöm a „szentestét”. Az unokák is párás szemekkel és szánalommal teli nyújtottak át nekem 1-1 szaloncukrot és 1 narancsot. A nagymama egy műanyagkanalat és a gőzölgő tőtöttkáposztás tányért nyomta a kezembe, a szánalomtúl elcsukló hangon. Én udvariasan megköszöntem – majd a műanyagkanalat ripityára törve egy mozdulattal belefújtam a taknyomat a tőtöttkáposztába, amit a betonra borítottam és koszos csizmámmal sztaniollal együtt beletapostam a fődbe a kalácsot, narancsot, kenyeret szaloncukrot, majd taposás közben szittam a kapitalizmust. Néhány másodperc után kiéhezett vadállatként négykézlábra ereszkettem és a földrül kézzel fölettem mindent. A nagymama, aki ezt végignézte (mert az unokák már a taposásnál elmenekültek és a lépcsőn megbújva, a korlát mögül nézték az eseményeket reszketve), tehát a nagymama szemei kidüllettek, pofája falfehérre váltott, a rémülettől kiáltotta: „elmeháborodott, őrült, vadállat”. Én zabáltam és röfögtem, majd a szétmarcangolt narancsba harapva aszt montam: „itt vagy, karácsony, itt vagy, Jézus!” Böfögtem és zabáltam tovább. A nagymama kiabálására pár lakó legyütt és 2 férfi kibaszott az uccára. 98 december 24-25-e éjszakáját egy kukában töltöttem. Arra emlékszem, hogy önfeletten boldog vótam és büszke vótam magamra.

Bartos: Nagy Bartos! Ezek szerint tehát az étkezési das ist kultúrád már kiforrott vót 1998-ban is?

Bartos: Dá! Hát persze! Már akkor is megvót a háttér, mármint a félig-meddig kidolgozott bartosista táplálkozáskultúra, de nem tuttam hová tenni… Akkor még nem kapcsutam bele a filozófiámba. De tuttam, hogy a különleges das ist étkezésemnek nagy jelentősége lesz majd egyszer, de asztat nem tuttam eldönteni, hogy há merre. 26 éves koromba dógoztam össze a szellemiséget a gyakorlattal szervesen! Az az 1998-as karácsonyi táplálkozástudományi műsor egy hangpróba vót, kisebb közönség előtt. Persze azelőtt is csináltam már rengeteg étkezési bemutatót a szomszédoknak, ösmerősöknek, családtagoknak, stb. Láttam, tapasztaltam, hogy így-úgy van figyelemkeltő hatása (bár általában negatív reakciókat vált ki), visszateccést keltő, mert a közönségemnek nem nagyon teccik az őrültködés, a sáska és százlábúevés – rá kellett jöjjek, hogy ehhöz alkotnom kell valami pluszt. 2004-ben ebbe adott egy marha nagy lökést Szent Varecza, hogy csináljak filozófiai hátteret a zabálásomnak. Úgy bizony!

Bartos: Dá! Dá! Dá! A táplálkozásodnál maradva, a hétkrisztomát, a kristálycukor és a zsír nem polgári kosztnak számít?

Bartos: A zsír és a kristálycukor a legtisztább természetes anyag! A bartosista étkezési kultúra girince a zsír és a kristálycukor. Ugyanis – nagyba – a kukábul kiszedett háztartási szemétben igen csekély, sovány kalória van. Hiszen abbúl a fogyasztói társadalom kiszítta a kalóriát. És mivel én, a Nagy Emberi Hulladékmegsemmisítő, hulladékon élek, de mindennapos kemény fizikai munkát végzek, mind gyakorlatban, mind elméletben, szükségem van a szénhidrátra és a zsírra, hogy erőt adjanak – ezért ezek fontos részét alkotják táplálkozásomnak. Akkor lenne polgári étek, ha nem önmagában – nyersen enném, hanem kapitalista ételekben elkészítve őket! Pl. pizzában, hamburgerben, csízburgerben. Na abban az esetben válnának ezek az energiaforrások polgárivá!

(vége az első résznek)

Tovább a bartosi úton! - Interjú Bartos Cs. Istvánnal 2010. aug. 1. rész

Aki kérdez: Bartos Cs. István
Aki válaszol: Bartos Cs. István
A szöveget gondozta: Hortobágyi elvtárs

Bartos: A cslogod elejin van egy pár soros írás, miszerint a filozófiád csak egy kísérlet. Esztet hogy köll érteni, értelmezni?

Bartos: A Bartosizmus mindenkibe benne van! Minden emberbe, minden élőlénybe! Én amikor 32 évvel ezelőtt a világra gyüttem, énbennem testesült meg a legélesebben, a legerősebben, a legintenzívebben, legizoláltabban a Bartosizmus. A legerősebb intenzitású bartosista karakterjegyekkel gyüttem a világra. Akkor, az első fázisba még csak a bartosizmus gyakorlata mutatkozott meg nálam, utána gyütt szerves társként, ikertestvérként az elmélet.

Mint mondottam, mindenkibe benne van a Bartosizmus, aki él, és mindenkibe benne vót, aki mán nem él (vagyis meghótt) a történelem folyamán. Csak ük úgy pusztútak el, hogy nem tutták asztat, hogy valójában bartosisták, vagy ha valami kis sejtésük is vót, akkor sem halattak előre az úton, hanem megtorpantak, hogy a mindenkori állapotok szabványainak megfeleljenek. Tehát engettek a nyomásnak. Ha egy kicsit bartosistán is cselekettek, hibának fogták föl asztat, így önvádba, hazugságba, a társadalmilag beléjük szuggerált hamis énjükbe vonultak vissza, csak azér, hogy az adott szájbakúrt kor ízlésvilágának megfeleljenek.

Légy önmagad! Éld át önmagad, cselekedeteidet, gondolatyaidat! A magad úttyát járd! Ne másokért, ne másoknak élj! Ne utánzatokbúl, ne kirakatnak és ne kirakatként élj! /Bartos-tétel/

Dá! Dá! Dá! A filozófiáááááám, mint a föntiekbe mondottam, öröktül van és létezik! de csak bennem sürüsödött össze iljen 100%-osan. Mivel én materiálisan kiválasztott vagyok, nem csak szellemiségben, hanem gyakorlatban is egy kísérleti alany vagyok! Egy kísérleti teszt-alany! Én vagyok a világtörténelem fojamán az első 100%-ban létregyüvő Bartos-prototípus! Ezen kísérlet tehát történelmi, filozófiai, elméleti biológiai és orvostudományi érvényességgel is bír, egyszerre pedig a magam saját individuális das ist kísérlete!!! Egy úly emberi mutáció vagyok! És eddig életképesnek bizonyultam, mint kísérleti alany. Igazándibúl már 32 éve, de hivatalosan negyed évszázada nap mint nap gyakorlom a bartosista életmódot: a szemét- és hulladékevést és annak szívását. Ha jól megvizsgáljuk átlag polgári mércével: én vagyok az egyetemes biológia csúcsa! Rengetegen megerősítettek abba, hogy ők ilyen életforma felébe kifingtak volna. Én elmagyaráztam nékik, hogy én mindezt azért tudom csinyáni, mer a szellemiségem oljan erős, hogy zsarnoki diktátorként URALMA, teljes körű hatalma alá tuggya rendülni a szervezetemet! Az iszonyú erős szellem, psziché és a szervezet összhangba van! Ezért is eddig (2010-ig) még nem betegedtem meg komolyabban szervezetileg. 2 kapitalista orvos is egymástól függetlenül asztat monta, hogy az orvostudomány számára egyelőre megmagyarázhatatlan, ismeretlen, furcsa, különös, az átlagtól eltérő az életmódom.

Bartos: Milyen orvosok monták esztet?

Bartos: A vót körzeti orvosom és egy belgyógyász. A vót körzeti orvosom egyébként asztat is moooonta 18 éves koromba, hogy hónaptyaim vannak vissza ezzel az életmódommal. Aszonta, jobb esetbe élek még fél vagy egy évet, de a 20 évet nem fogom megérni semmiképpen. A belső szerveim szét fognak rohadni a szemétevéstől és az alkoholtul. Azóta többször találkoztam vele, legutóbb 29 éves koromba az uccán. Ipen egy szemeteszsákbúl ettem a hulladékot egy padon. Ráköszöntem és montam neki, hogy láthassa, még élek. Asztat monta, hogy hihetetlen és ezek szerint nagyon erős a szervezetem. De hozzátette, ez előbb-utóbb egészségromláshoz vezet. Én erre asztat feleltem: „Inkább haljak meg 35 vagy akár 30 évesen bartosistaként, mint hogy 100 évesen szenderüljek el keresztény átlagpolgárként!” Erre a válaszra a csőcselék vót körzeti orvosom legyintett majd elment.

Bartos: Nagy Bartos! Mit szerecc az életmódodban a legjobban?

Bartos: A szemét, azaz a táplálék megalázását, széjjelrágását, lenyelését, fölemésztését! De legjobban a szarást szeretem! A legvégső salakot, a széjjelbomlott ürüléket. Amikor látom asztat, hogy a valamibül semmi lett, legyőztem az ellenséget.

Bartos: Dá! Így bizony! Bartos! A szemétzabálással töltött életedből meljik momentumra vagy a legbüszkébb?

Bartos: Ez 2008-ba történt mééég. Egy falusi könyvtárbul kiárusítás vót. Folyóiratokhoz, könyvekhöz lehetett hozzájutni 50-100 forintos áron. Vettem 10 db Magyar Narancsot és 10 db Magyar Fórumot. Több mint 1 hónap köllött ahhoz, hogy elszíjjam és fölzabáljam ezeket a szemeteket. Ezzel is megsemmisítettem eszmeiségüket.

Bartos: Mondhattyuk, hogy mivel megetted és elszítad üket, magadba olvasztottad eszméiket?

Bartos: DÁ! Úgy bizony! Dá! Azzal, hogy megettem és elszítam ezeket, magamba is olvasztottam az ideológiájukat! … De! Ha jól megvizsgáljuk, akkor ezek az ideológiák mind belülem indultak kifelé, mint alapokbúl, csak eltoszták a további vezérfonalat. Hát ezér is ettem és szítam el üket!

*