„Moslékfőző” Bartos Cs. István (alias: A Nagy Emberi Hulladékmegsemmisítő és Pöcegödör) magyar cinikus filozófus és előadóművész, aki eszik: piszkot, szemetet, nyers húst, állati tetemeket, moslékot, ürüléket, gumit, műanyag hulladékot és issza saját és mások vizeletit. Ezen hulladékokkal a világ romlását ábrázulja, a szemét elfogyasztásával illetve pipájában való elfüstölésével pedig az általa oly nagy undorral gyűlölt nyugati típusú kapitalista társadalmat és a jelenlegi bomló emberi állapotokat kívánja szimbolikusan megsemmisíteni. Önkéntesen erdőkben, disznóólakban, lepusztult tanyákon, utcán, csatornákban él és csavargóként állandóan utazik. Minden nap felmérhetetlen mennyiségű alkoholt és megközelítőleg száz szál cigarettát fogyaszt. Életformájában hasonlít némiképp: Diogenészhez, a Tarrare nevű 18. században élt francia mindenevőhöz, Michel Lotito fémevő előadóművészhez valamint Kiskamondi Németh Jóska vándor-tanyasi népköltőéhez. Verseinek formája leginkább Majakovszkijéhoz hasonlítható. Hatottak még rá a cinikusok, de Sade, Rousseau, Lassale, Owen, a géprombolók, Marx, Schopenhauer, Nietzsche, Spengler, José Ortega y Gasset, Heidegger, Lenin, Sztálin, Idi Amin, Kim Dzsong Il, Mao Ce-Tung, Rákosi Mátyás, Ceaucescu és Pol Pot filozófiájának különb-különbféle elemei, különös tekintettel Dömötör János, Palágyi Menyhért, Gregory Corso, Swift, Kafka, Günther Walraff, Hasek és Charles Bukowski írói munkája, valamint Charles Domery, Jack Dracula, Andrej Csikatíló, Salim Haini, Milivoje Ristic és Stevie Starr munkássága. Fő érdeklődési köre a kommunizmus-bartosizmus és a gyakorlati mindenevés.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal öt éves koráig egy Bács-Kiskun megyei tanyán, Csikéria mellett, nagyapja házában nevelkedett. Büszke arra, hogy apja követelésére Marx, Lenin és Sztálin műveiből tanult meg olvasni.
Bartos kezdetektől fogva nem illeszkedett be az iskolai közösségbe. Lázadt a tanrend, a belső szabályok és társai ellen. Korai devianciájának első jeléül nem tanult meg evőeszközökkel és tányérbul asztalnál enni, mert azt elfajzott polgári etikettnek tartotta. Iskolai nyári szünetekben otthun huzamosabb ideig élt önkéntesen disznóólban, állatok között. Szalmán feküdt, vályúbúl ette a moslékot. Különös viselkedése miatt kora gyermekkorátúl rengeteg támadás érte. Társai kiközösítették, kigúnyolták és rendszeresen fizikailag bántalmazták. Barátai nem voltak, magányosan teltek mindennapjai. Sokat olvasott, főként verseket. Apjának Majakovszkij-kötetét és kommunista témájú könyveit forgatta. Korán, hat-hét éves korában rákapott az alkoholra, a cigarettára és a szerves oldószerek élvezetire. Ezekbe’ az időkbe’ azzal szórakoztatta saját magát, hogy apróbb tompa élű tárgyakat és kisebb állatokat lenyelt, azokat kérődzte, majd visszaöklendezte. Egyszer egy kisebb lenyelt játék gumigolyó nem gyütt vissza, de észlelte, hogy nem fáj tülle a gyomra és nem lett semmi baja. Bartos ezen fölbuzdulva minden nap evett szokatlan dolgokat, ezen étkezési szokását szisztematikusan fejlesztette, de csak 26 éves korában csatlakoztatta be és kapcsolta össze szervesen filozófiájával, és még később lépett vele a nyilvánosság elé. Ezzel többek között filozófiájára mint olyanra és annak lényegére irányítja rá az emberek figyelmét.
Az elemi iskola után szakított családjával és mint önkéntes száműzött kóborolt Magyarországon és több környező országban. Mezőkön, utcákon és metróaluljárókban lakott, a szemétből táplálkozott. Mint fiatalkorút a rendőrség többször is visszatoloncolta. Később ebbéli élményeit több száz versbe’, novellába’ és szociográfiai jegyzetbe’ írta meg. Kiemelhető: A sötétség rabságában (2001); Emberek a lomok között (2003). Ezek után műanyag-fröccsöntő gyárban, majd később vágóhídon kezdett dolgozni, majd több éven át rengeteg munkahelyet megjárva élményeit a Munkásélet (1999) című kötetébe sűrítve írta meg. Leghírösebb írásai A dögkút című szocioriport, ami az Árgus című, illetve A jég hátán az Életünk című folyóiratokban jelentek meg 2003-ban és 2004-ben. Ezeken kívül több tanulmánya, verse és elbeszélése jelent meg a Szabadság című Munkáspárti újságban, a Munkáspárti Híradóban és az új KISZ rövid életű sajtótermékében is. Munkájára meghatározó hatást tett Szent Varecza Halott misztikus poéta, aki felszabadította addig szunnyadó alkotóerőit. Mint író, költő, filozófus Székesfehérváron, Budapesten és Szombathelyen többször lépett föl hallgatóság előtt. Mostanában kisebb-nagyobb megszakításokkal egy tanyán földművelésbül és napszámosmunkábúl él.
A bartosista filozófia tagadja a technika és a tudomány fejlődésének illetve a haladásnak az eszméjét. Nagyrészt a civilizáció előtti állapotokat, archaikus földművelő életformát, kisközösségi cserekereskedelmet és anyagi egyenlőséget [!] tekinti társadalomfilozófiájának alapkövének. Agrárkommunizmusában merít Sztálin és Pol Pot elméleteiből, összedolgozva ezeket sajátjával. A kereszténységgel mint idealista fikcióval kapcsolatban lévő hiedelmeket elfajzott kártékony népbutító maszlagnak tartja. A bartosista filozófia a vallás UTÁN az amerikai típusú fogyasztói társadalmi államrendszert [!] tartja az emberre leselkedő legnagyobb ideológiai veszélynek.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal öt éves koráig egy Bács-Kiskun megyei tanyán, Csikéria mellett, nagyapja házában nevelkedett. Büszke arra, hogy apja követelésére Marx, Lenin és Sztálin műveiből tanult meg olvasni.
Bartos kezdetektől fogva nem illeszkedett be az iskolai közösségbe. Lázadt a tanrend, a belső szabályok és társai ellen. Korai devianciájának első jeléül nem tanult meg evőeszközökkel és tányérbul asztalnál enni, mert azt elfajzott polgári etikettnek tartotta. Iskolai nyári szünetekben otthun huzamosabb ideig élt önkéntesen disznóólban, állatok között. Szalmán feküdt, vályúbúl ette a moslékot. Különös viselkedése miatt kora gyermekkorátúl rengeteg támadás érte. Társai kiközösítették, kigúnyolták és rendszeresen fizikailag bántalmazták. Barátai nem voltak, magányosan teltek mindennapjai. Sokat olvasott, főként verseket. Apjának Majakovszkij-kötetét és kommunista témájú könyveit forgatta. Korán, hat-hét éves korában rákapott az alkoholra, a cigarettára és a szerves oldószerek élvezetire. Ezekbe’ az időkbe’ azzal szórakoztatta saját magát, hogy apróbb tompa élű tárgyakat és kisebb állatokat lenyelt, azokat kérődzte, majd visszaöklendezte. Egyszer egy kisebb lenyelt játék gumigolyó nem gyütt vissza, de észlelte, hogy nem fáj tülle a gyomra és nem lett semmi baja. Bartos ezen fölbuzdulva minden nap evett szokatlan dolgokat, ezen étkezési szokását szisztematikusan fejlesztette, de csak 26 éves korában csatlakoztatta be és kapcsolta össze szervesen filozófiájával, és még később lépett vele a nyilvánosság elé. Ezzel többek között filozófiájára mint olyanra és annak lényegére irányítja rá az emberek figyelmét.
Az elemi iskola után szakított családjával és mint önkéntes száműzött kóborolt Magyarországon és több környező országban. Mezőkön, utcákon és metróaluljárókban lakott, a szemétből táplálkozott. Mint fiatalkorút a rendőrség többször is visszatoloncolta. Később ebbéli élményeit több száz versbe’, novellába’ és szociográfiai jegyzetbe’ írta meg. Kiemelhető: A sötétség rabságában (2001); Emberek a lomok között (2003). Ezek után műanyag-fröccsöntő gyárban, majd később vágóhídon kezdett dolgozni, majd több éven át rengeteg munkahelyet megjárva élményeit a Munkásélet (1999) című kötetébe sűrítve írta meg. Leghírösebb írásai A dögkút című szocioriport, ami az Árgus című, illetve A jég hátán az Életünk című folyóiratokban jelentek meg 2003-ban és 2004-ben. Ezeken kívül több tanulmánya, verse és elbeszélése jelent meg a Szabadság című Munkáspárti újságban, a Munkáspárti Híradóban és az új KISZ rövid életű sajtótermékében is. Munkájára meghatározó hatást tett Szent Varecza Halott misztikus poéta, aki felszabadította addig szunnyadó alkotóerőit. Mint író, költő, filozófus Székesfehérváron, Budapesten és Szombathelyen többször lépett föl hallgatóság előtt. Mostanában kisebb-nagyobb megszakításokkal egy tanyán földművelésbül és napszámosmunkábúl él.
A bartosista filozófia tagadja a technika és a tudomány fejlődésének illetve a haladásnak az eszméjét. Nagyrészt a civilizáció előtti állapotokat, archaikus földművelő életformát, kisközösségi cserekereskedelmet és anyagi egyenlőséget [!] tekinti társadalomfilozófiájának alapkövének. Agrárkommunizmusában merít Sztálin és Pol Pot elméleteiből, összedolgozva ezeket sajátjával. A kereszténységgel mint idealista fikcióval kapcsolatban lévő hiedelmeket elfajzott kártékony népbutító maszlagnak tartja. A bartosista filozófia a vallás UTÁN az amerikai típusú fogyasztói társadalmi államrendszert [!] tartja az emberre leselkedő legnagyobb ideológiai veszélynek.
*
n,m.,.,-.nknkmé,é
VálaszTörlés💯✌️
VálaszTörlés