Bartos Csaba: Megbukott/Megváltoztatott életem rövid története (2004)

Hortobágyi elvtárs antikváriumi böngészése alkalmával Bartos-novellára lelt, mely sok szempontból új fényt vet a Mester munkásságára. Megosztja az olvasókkal is.  

Forrás:
Kláris Antológia '04. Budapest, Uránusz, 2004, 23-28.

bartos, megváltoztatott életem, 2004

Hogy ne legyen olyan egyszerű a dolgunk, a korszerű és naprakész Bartos-kutatás eredményeivel némiképpen ellentmondó életrajzi adatokra bukkanunk a kötetben.

A bartosizmus gyakorlati oldala - oktatófilm-sorozat I.

Bartos Mester filmes stábját új közreműködőkkel gyarapította. Az új tyutyúb-csatornán a bartosizmus gyakorlati oldalába nyerhetünk bepillantást.  

Bartosista röcöptök 13: Füves csiga

Bartosista röcöptök 12: Hajas csigafőzelék

Bartosista röcöptök 11: Hajas-tökös lötty

Bartosista röcöptök 10: Kukai csemegésbartoska

Bartosista röcöptök 09: Zöldséges patkány

Bartosista röcöptök 08: Jézusmária főzelék Bartos-módra

Bartosista röcöptök 07: Decemberi narancshéj leves

Bartosista röcöptök 06: Áprilisi földigiliszta leves

Bartosista röcöptök 05: Bartosisták eledele

Bartos Cs. István: Gondolatok a táplálkozásról

Rövid tudományos értekezés

A mai modern civilizáció embere nem magáért a létfenntartásért táplálkozik, nem a munkavégzéséhez és gondolkozásához szükséges anyagokat veszi magához, hanem a gasztronómiai (das ist kulináris!) élvezet kedvéért. A természetes ember életének fenntartása végett eszik, azt, amit számára környezete felkínál. A civilizált ember az étkezésben örömforrást keres. Evvel a modern ember elszakadt a szükségességen alapuló táplálkozástól, így eltoszta az evés tulajdonképpeni rendeltetésit.

A bartosista táplálkozástudomány túl van a polgári hedonizmuson, így elmondhatjuk, hogy az eddigi legmagasabb fejlettségi fokú étkezési kultúra. A természetes ember és az állatok szokásait emelte tudományos szintre. A bartosista étkezés a modern civilizációt ugyanúgy környezetnek tekinti, amiképpen az állatok: az ipar által még érintetlen és az az által termelt hulladék felhasználásával alakítja ki újfajta konyhaművészetét, ami egyedülálló az emberiség eddigi történetében.

Ha megvizsgáljuk a bartosista konyhaművészet alapanyagait, látnunk kell, hogy a nyers, feldolgozatlan (vagy már a civilizáció által salakanyagként kitermelt) matériából merít. Ezeket bárki megtalálhatja: a réten, a mezőn, erdőkben, patakokban, szemeteskukákban, hulladéklerakó-telepeken, az utcán vagy akár saját magán. Mik ezek az anyagok? Fű, gyom, rovarok, faanyag, levelek, föld, békák, halak, egerek, patkányok, háztartási hulladék, kifuserált berendezési tárgyak, szövet, emberi haj, köröm, stb. Egyszóval a minket körülvevő tárgyi világ. Egyszóval a bartosista táplálkozás a természeti népek táplálkozáshoz nyúlik vissza, ahol is a tápanyagot a környezetben készen talált anyagok jelentik – csak éppen ugyanezt az ipari társadalom által teremtett környezetben valósítja meg. Ezeket az anyagokat azonban (és ez már továbbfejlesztése az elméletnek) bartosistán készíti el. Olyan nem nyers hozzávalókat is felhasznál (mint kristálycukor, liszt, zsír, rumaroma, stb.), melyek olcsón, pár száz forintért beszerezhetőek. Ezzel a fogyasztói civilizáció egyfajta szimbolista kritikáját fogalmazza meg.

*

Következzék a tanulmány kézirata és tekintsünk meg egy heti bartosista menüt!

 

Bartos Cs. Pisti - A bartosista gasztonómia alapjai

Bartos Cs. Pisti: Naplójögyzetek, 2010. július-október

Bartos Cs. Pisti - Naplójögyzetek (2010. július-október)

Új beszélyek - 2010 ősze

Legújabb albumán Bartos Cs. István 2010 nyarán és őszén keletkezett költői jegyzeteiből ad közre kis ízelítőt. A jellegzetesen bartosista skiccek és verskezdemények mellett a poétikát és a versek szimbolikáját illető kérdésekbe is belehallgathatunk - külön kiemelve az alkotói attitűd néhány alapvető etikai és esztétikai tartóoszlopát. Az állandóan hömpölygő és saját koherenciáját újrateremtő allegórikus világnak több méltán népszerű eleme sejlik fel ismét. 

Az album letölthető innen. Jelszó: nyezsaszto. 

Kis ízelítő:

Cím nélküli ars poetica-töredék

free music download from Istvan Cs. Bartos

Bartos Cs. István: Katasztrófahelyzet Magyarországon (2004)

Bartos mester prevareczista alkotói korszakának záródarabjaként értékelhetjük ezt a kötetet, melyről a szerző a következőket írta: "Ezen opuszom több lépcsőben hozzájárult a bartosista filozófia felépítéséhez, kialakításához - jelentős a bartosista ideológia (-izmus) indulásához, első kezdeti szakaszának írásos látkép illetve dokumentuma!" A korábbi kötetekből ismert objektív dokumentarista alkotói módszer hatóköre itt jelentősen kibővül. Bartos Csaba nem csak vándorútja során tapasztalt és megörökített élethelyzeteket, hanem a saját szerzői alteregójából kiváltott érzéseket és gondolatokat is rögzíti. Ez új formanyelvet és műfaji kereteket is igényel. Az írott szöveg az eddiginél sokkal nagyobb mértékben közeledik a beszélt nyelvhez, nemcsak a helyesírás de a karakterek megjelenítése terén is. Ez a korábbinál sokkal költőibb és drámaibb eszközök igénybevételét jelenti. Ilyen az itt elsőként önállósuló bartosista műfaj, a picsázás is: egy a végtelen ingertengerből a szerző saját indulati és szellemi háztartása szempontjából érdekesnek tűnő (egyébként tetszőlegesen kiválasztott) szövegre való gyors reflexió, melynek a szerző  megpróbálja minél szélesebb spektrumát megragadni. Nézzünk példákat!   

"De még nem tudjuk, nem értjük, hová érkezünk."

(Karthago együttes)

"Elavult szöveg. Egy éleslátó és gondolkodó ember tudhatja, hogy csak egyfelé juthatunk ezen az útcsapáson: a pusztulásba."

(a szerző, Bartos Csaba véleménye)

"Dr. Papp Lajos: Azért vállalok szerte az országban előadásokat, hogy az élet szépségét hirdessem (...)"

Fejér Megyei Hírlap, 2003. szept. 5.

"Ez HAZUGSÁG ÉS EGY NAGY PORHINTÉS!!! Hogy lehetne előadásokat tartani az élet szépségéről, amikor ilyen tulajdonképpen nem is létezik (...) ?"

(a szerző, Bartos Csaba véleménye)

A picsázás a bartosista filozófiai gondolkodás allegóriájává válik: az önmagában értéktelen szemétből épített szellemi építmény a szerző belső ökonómiájának emlékműve. Ezzel együtt a témavilág is szélesedik, hétköznapi élethelyzetek és napihírek mellett irodalmtörténeti és filozófiai böngészések mozaikdarabjaiból rakódik össze a spontán akcionista szellemi tájkép.

Szokatlan őszinteséggel vall Bartos Csaba írói és politikai ambíciói megszakadásáról, mely eddigi alkotói metódusának radikalizálódásához vezet: egy korai főműhöz, mely azonban kiadhatatlan és érthetetlen - "bár kihagytam belőle az agresszív részeket, így a mű lényege veszett el".

Bartos Csaba, Katasztrófahelyzet Magyarországon, 2004

Bartos mester bevezetője a Horror Füzetekhez

"A Bartos Horror Füzetekből tizenvalahány füzet készült, ezek többnyire elvesztek, Fehérváron és Budapesten eladtam őket gyűjtőknek, nem rossz áron, darabját 500 forintért. Kicsit bánom, de meg voltam szorulva. Szatócs Jankó történetét magam vágtam össze, miután legépeltettem, a borítón lévő képeket az ebronitról szereztem. Egyik képen Issei Sagawa áldozata látható, Sagawa ismert japán kannibál, máig szabadon él, könyveket ír és a médiában szerepel mint különleges ínyenc. A másik képen Ed Gain látható, akinek a személye több filmet is ihletett.*

Ezekben a népies stílusú rémhistóriákban kiélezetten jelenítem meg a nyomor farkastörvényeit és a keze munkájából élő ember kiszolgáltatottságát. Ez "ponyva" irodalom - vagyis a nép számára íródott. A kannibalizmus annak szimbóluma, miként felják fel egymást a szorult helyzetbe került szegények. Mondhatja valaki, hogy túlságosan csücskös az ábrázolás módja, de ugyanez óriási nézőszámot produkált, amikor Hannibal Lecterről volt szó. Amikor egy megélhetését elvesztett apa kiirtja a családját és magát is megöli - legutóbb talán májusban történt ilyen - az is a Nagy Bartos bizarr gondolkodásának terméke? A rémhistóriáim meglévő vándorpoétai hagyományokat folytatnak, mint a lublói születésű Bodó Márton, Mezőtúri Nagy Károly, Csató Ignác, Tatár Péter vagy ifj. Misik János munkája, akikről lehet olvasni Bisztray Gyula Jókedvű magyar irodalmában** vagy Békés Istvánnál***. Ebben a legnagyobb művészet a sűrítés, amiben Móricz Zsigmond is nagy mesterem volt, és ő sem bicskázta le a juhászokat írás helyett. Amikor leírja, hogy fullad meg hőse összeszűkült gyomra miatt, azon látszik, milyen aranytollú. Jókai ezt száz oldalban írta volna meg, dehát ki a faszt érdekel, milyen színű lánc lóg a kereveten? Sokáig próbáltam betuszkolni magam valamilyen fiókba, minthogy Móricz Zsigmond író, nem más, Lenin filozófus és forradalmár, stb. Rájöttem, hogy én mindenben újat kell alkossak, a legnagyobb kell legyek a saját műfajomban, ami nincs is. Ahogy nagy tanítóm, Varecza mondta - aki a legnagyobb individualista UTÁNAM: Miért üljek más székére, mikor magam is tudok széket csinálni?"

Hortobágyi jegyzetei

*    Psycho (1960, Robert Bloch, Alfred Hitchcock); Deranged ["Téboly"] (1974, Jeff Gillen, Alan Ormsby); A texasi láncfűrészes mészárlás (1974, Kim Henkel, Tobe Hooper)
**  Bisztray Gyula. Jókedvű magyar irodalom. Budapest: Gondolat. 1968.
*** Békés István. Magyar Ponyva Pitaval. Budapest: Minerva. 1966. (Pitaval = híres, példaértékű - többnyire jogi - esetek gyűjteménye; az egyik legismertebb gyűjtő, François Gayot de Pitaval neve nyomán)

Bartos Cs. István: Jegyzetek egy pusztuló világról (2003)

"A civilizáció a kultúrának az elkerülhetetlen végzete. A civilizáció egy magasabb rendű embercsoport által elérhető legvégső és legmesterségesebb állapot bekövetkeztét jelenti. A civilizáció maga a vég, ami úgy következik a kultúrára, mint a beteljesülés a kialakulásra, a halál az életre, a megmerevedés a fejlődésre. A civilizáció maga a vég, amit belső törvényszerűsége folytán eddig minden kultúra elért."

(Oswald Spengler)

"Ne ponyvaregényeket olvasson, mert az egyen kategóriába tartozik a média károsító üzemével! Olvasson filozófiát, mondjuk Nietzschét, vagy szépirodalmat: Bartos Csabát!"

(Bartos Csaba)

Jegyzetek egy pusztuló világról - ez a címe ennek a Bartos mester korai alkotói korszakának fordulópontjában álló kötetnek. A írások jól reprezentálják a Varecza előtti korszak alkotói módszerét: a Günther Walraff hatása alatt álló szociográfiai dimenzió egy filozófiai nézőponton keresztül érvényesül. A 20-25 éves Bartos Csaba mint vándor, tudatos kívülálló kerül kapcsolatba a társadalmi valósággal, melyre egyszerre mint egy szituáció résztvevője, másfelől mint "felsőbbrendű individuum", a tapasztalati világból formált alkotói kozmosz egészét mikroszkópja alatt tartó filozófus reflektál.

"Az autentikus lét az, mikor személyiségünk leveti a civilizáció, a kor és a tömeg dekadens rabigáját. Csak egyszemélyben teremthetjük meg önmagunk autentikus létét. Ez a társadalom megérett a süllyedésre, így alapállásom az aszkéta remeteség pozícióját teremthetné meg. A magányra, a pesszimizmusra, az öntörvényű egóra és az akaratra tanítok! Aszketizmusom lényege tehát következetes aszociális magatartás. Csupán két dologért kerülök kapcsolatba az emberekkel: egy, a munkám végett, kettő, hogy írni tudjak róluk."

Az öntörvényű személyiség, az aszketikus individualista számára a személytelen társadalmi viszonyok holt szövetként várnak a szellemi és fizikai elfogyasztásra. Az egyik legszembetűnőbb és legegyedülállóbb vonása a korabartosista irodalomnak - a "műgond" néven ismert attitűd markáns hiánya mellett - éppen ez a ridegen objektív optika, a mindent egyformán táplálékként, írástápláló nyersanyagként kezelő hozzállás. Bartos Csaba írásművészetének lényege ez: a nyersanyag brutális felmutatása elfogyasztás előtt.

Egy temető vagy emberi roncstelep tehát, ahol a szerzői én bolyong.  Problémája pedig a szellemi talaját vesztett társadalomnak a semmire való jogosítvány, az önnön hagyományában értelmezhetetlen "szabadság" illúziójában való önpusztító hánykolódása, mely itt erkölcsi dimenzióba kerül. "Ezen írásaimat erősen konzervatív - de nem politikai értelemben való konzervatív - szellemben írtam." - vallja a szerző.

 

Bartos Csaba, Jegyzetek egy pusztuló világról. 2003

Öninterjú, második rész - kézirat

Kéziratban olvashatjátok a mester megkezdett öninterjújának második részéhez alapul szolgáló kéziratot. Dobra vécser!

öninterjú 2

Bartos Horror Füzetek IX.: Szatócs János, a böcsületes napszámos

Gyakorló bartosisták már találkozhattak Puszta Miskával és Iván Ivanovics Gladkovval, ezúttal a Bartos Horror Füzetek világának eddig ismeretlen, ám annál rokonszenvesebb szereplőjével kerülhetünk testközelbe Bartos mester legújabb szerzeményében, Szatócs Jánossal, a böcsületes napszámossal. Mikor betördeltük a mester gépiratát, 98,34%-ban hűek maradtunk az eredeti sortörésekhez. Hortobágyi elvtárs a lehetséges irodalmi előképek közül kiemelte Móricz Zsigmond kisprózájának hatását, melyet a mester is megerősített. Szatócs János tragikus történetében a bartosizmus erkölcsi világképe sejlik fel, fájdalmasan. 

09 Szatócs, az egyszerű alkalmi munkás

Bartos Cs. István: Viszontgúnnyal

"A társadalom aljára én nem kerültem,
  hogy is jutottam volna benne le, mikor részt sem veszek benne!
  Én a társadalmon kívülálló vagyok - és az is maradok!
  A disznóólamban szalmán feküdve kacagok, röhögök rajtatok - ti boldogtalanok!"

Bartos Cs. István: Műanyag

Bartos Cs. István: Én, a kísérlet

Bartos Cs. István önálló szociográfiai kötetei (2004)

A bartosizmus szerzői világának elidegeníthetetlen részét képezik azok a modellek, melyek a szociográfiai ihletésű írásokban rajzolódnak ki. Tárgyi-leíró irodalomról van szó tehát, ahol is a szerző mint szeizmográf regisztrálja környezetének mozgásait. "Ábrázológép voltam" - vallja a szerző ezen alkotói korszakáról. Bartos Csaba mint anyagot gyűjtő író van jelen ezen kötetekben, amit pedig gyűjt és rendszerez, a létbizonytalanság élményét megtapasztaló emberek szövegszerű önmegfogalmazásai. Ez a határhelyzet, mikor is a beléjük nevelt életstratégia egy gyökeres változásnak köszönhetően elveszti érvényességét és az egyén megtapasztalja saját feleslegességét - hogy az állam és az egyenlőre annak védelme alatt állók szempontjából élete legfeljebb eltakarítandó szemétté vált. A bartosizmus szellemi tartományába ezen élményen keresztül vezet az út, de csak azok számára járható, akik felismerik és életre hívják a bennük meglévő lehetőséget a bartosista öntudatra.

Beszéljen helyettünk e kötetekről maga a szerző.

"Bizonytalan jövőképű munkássorsok elevenednek meg az interjúkban, amik egyben figyelmeztetnek is: ez előfordulhat bármikor, mindenütt az országban - bármelyik gyárban, bányában, munkahelyen - más és más emberekkel. Úgy gondolom, a balinkai szénbánya, a székesfehérvári Ikarus és IBM gyár bezárásáról összegyűjtött szóló cikkek, az egykor ott dolgozó emberek sorsa mind-mind önmagukért beszélnek. Az interjúalanyok tehát csupán csak modellek - megnyilatkozásaikban nem engedtem meg a külső zavaró eszközöket, az objektivitástól való eltérést. Itt a tények beszélnek! Célom volt a maga valóságában lejegyezni az eseményeket. Ezen karcsú köteteim megírásánál - nyomatékosan leszögezném - NEM a humanitás és a filantróp érzések vezéreltek, hanem legfőképpen a problémakör és az objektív tárgyi valóság vizsgálata, valamint ezen társadalmi egység kutatása: a kapitalizmus elembertelenedésének, demoralizáló irányításának valóságos helyzetképét próbáltam fölvázolni." - írja Bartos Csaba 2004-ben.

Bezárt a balinkai szénbánya

Bartos, Balinka, 2004

Bezárt a székesfehérvári Ikarusz gyár

Bartos, Ikarus, 2004

Elköltözött Székesfehérvárról az IBM gyár

Bartos, IMB, 2004

Bartos Csaba: Csőd - novellák (2003)

„Olyanok vagyunk, mint a bárányok, akik a mezőn játszanak, miközben a mészáros már kiszemelte egyiket-másikat: hisz nem tudjuk jó napjainkban, mily csapást határozott el számunkra a végzet – betegséget, üldözést, elszegényedést, nyomorékkálevést, vakságot, megőrülést, halált…”

(Schopenhauer)

Bartos Cs. István Csőd című 2003-ban kiadott novelláskötetét olvashatják a következőkben a kedves tovarisok. Hadd fogalmazzam át Bakonyi István bevezető sorait, fülszövegét. Bartos Csaba ezen írásaiban az élet árnyoldalait próbálja bemutatni írói tehetséggel. Nem feledkezik meg azonban a „másik oldalról” sem: a „felszínen rekedt, a mindenkori közvélemény uralma alatt élő tömeg” elszemélytelenedésének formáit ábrázolja objektív írói eszközökkel. Szerzőnk mottója szerint a közválságból egyetlen kiút vezet: önmagunk megismeréséből magatartást alkotni, autentikus létünk reményében.  

„A legnagyobb küzdelem a szellemi érték, de mindenekelőtt önmagam öntörvényű egójának felemelése, a külvilág, a környezet 95%-os kiszorításával. Ezen állapotomról azt vallom, hogy részt kell venni a termelésben, a társadalom hasznos tagjának kell lennünk, de csak amennyire egyéni igényeink ezt nélkülözhetetlenné teszik. Mint egyszemélyes nagyhatalomnak, ki kell szorítanunk a szükségen kívüli embertársi alkalmazkodást. Csak úgy teremthetjük meg önmagunk egyéni autentikus létét, ha a környezetünkhöz való alkalmazkodást radikálisan alapszintre csökkentjük, csak saját magunk szellemiségével és direktívájával foglalkozva, miközben elhelyezzük önmagunkat a világhoz képest is, megtalálva életünk értelmét. Ez nem a társadalomból való kivonulást jelenti, hanem saját egónk megteremtését, vagyis a teremtés legfőbb társadalmi hajtóerejévé önnön egyéniségünket állítjuk.” – írja Bartos Csaba 2003-ban.

A kötet különlegessége, hogy anyagi forrás hiányában házilagos gyártás: nyomás és kötés eredménye, a borítón a szerző saját kezű illusztrációja. Csupán néhány reprezentatív példány készült belőle, ezért mondhatjuk, igazi ritkaságot közlünk. Haladó bartosistáknak kötelező tananyag.

Bartos Csaba, Csőd. 2003

Tovább a bartosi úton - kézirat

A filológiai hitelesség kedvéért közöljük az előbbi írások eredeti kéziratát.

A Bartosi Uton - Kezirat

Bartos Cs. István: A műanyagevés kis költeménye / Wéce

Bartos Cs. István: Régi és mai május elsejék

Bartos Cs. István: Korkép

Bartosista röcöptök 04: Tikhúrleves

Bartosista röcöptök 03: Csigás moslék

Bartosista röcöptök 02: Lidli-leves

Bartosista röcöptök 01: Diogenész levese

A bartosista rekordok könyve I.

BARTOS CS. ISTVÁN EDDIGI REKORDJAI
AZ 1979-2010-IG TARTÓ IDŐSZAK ALATT


„Figyelem! Ezt a fajta életmódot csak akkor és abban az esetben próbálja ki valaki, ha már szellemisége kellően megerősödött a bartosista eszméktől és uralni tudja a szervezetét.”

*

1998 júliusában fogadásból 32 pohár fröccsöt ivott meg egy este alatt egy budapesti kiskocsmában. Másnap reggel törkölypálinkával kezdte a napot.

24 feles körte-, cseresznye- és barackpálinkát hajtott le a gigáján fogadásból egy budapesti kocsmában 1998. július 16-án. Másnap délelőtt borral kezdte a napot.

Hosszúlépésből 1999 decemberében egy nap alatt 13 litert puszilt be.

Naponta átlagban fröccsből és hosszúlépésből 2 és 10 liter közötti adagokat tyopogat el.

Székesfehérváron a SPAR konténeréből 11 doboz lejárt tejjel 2 liter bort kevert össze. 3 óra alatt itta meg az egészet.

2 db nagytestű, egyenként 5 kg-os tyúkot nyersen evett meg, mindenfajta tisztítás nélkül, beleértve a szaros beleket is 27 óra alatt 1995 telén.

Az 1998 októberi esős napokon egy hónap alatt több mint 1000 csigát evett meg.

1999 telén egy db 27 kg súlyú (hitelesen mérlegelve) kismalacot evett meg nyersen, szőröstül-bőröstül (kivéve a csontokat) 10 és fél nap alatt. A nyers húshoz csak sót evett.

Székesfehérváron 2000 nyarán egyik szomszédjától 3 vödör kb. 12 kg fostos paradicsomot kapott, amit másfél óra leforgása alatt evett meg.

Dinnyésen 2007 nyarán több mint 10 kg cseresznyét evett meg 3 óra alatt. Java része rohadt volt.

1 db Kékes típusú (hatvanas évekbeli gyártmány) televíziót a katódsugárcsövet és a fémrészeket kivéve 11 nap alatt fogyasztott el 1996 tavaszán.

Egy hetvenes évekbeli Orion márkájú televízióból 2 nap alatt ette ki az elektromos vezetékeket 1996 júliusában.

1 db a kuka mellett talált piros színű műbőr fotelt (a csavarokat és a benne lévő szögeket kivéve) 24 nap alatt majszolt el teljesen 2003 telin.

Egy ízben (2001 júniusában) 57 darab földigilisztát nyelt le egymás után.

1995-2001 között minden nap fél vagy annál több kilónyi földet evett meg, hogy egységet alkosson a természettel.

Gyerekkora óta eszik (ha hozzájut) tyúk-, kacsa-, ló- és birkaszart.

1994-1999 között kísérletképpen egyáltalán nem evett főtt ételt. A kísérlet sikeresnek volt mondható, azóta sem eszik főtt ételt.

2000 nyarán 2 hónapon át Székesfehérváron a Gaya patak partján tanyázva kizárólag rovarokon, békákon, ebihalakon, nyers halon, füvön, hínáron, nádon élt.

Büszkeségei közé tartozik, hogy 2007 őszén 66 nap alatt teljesen megevett és elszívott egy 584 oldalas Bibliát.

Több ízben nyelt le egy teljes hangyabojt.

36 kg görögdinnyét evett meg 1998 nyarán Balatonalmádiban egy evőversenyen. Másnap megállás nélkül hugyozott.

2007. szeptember 18-án 8 kg nyers disznóhúst evett meg 21 óra leforgása alatt.

Egy 217 oldalas Horn Gyula írta könyvet 91 nap alatt evett meg 2003 nyarán.

Legalább 7 szemeteszsáknyi fodrászüzletek kukájából kiguberált emberi hajat evett el és szívott el mindezidáig.

2008. szeptember 21-e és október 24-e között 2 számítógépet vert széjjel kalapáccsal (mint kapitalista szimbólumot), a műanyag részeit miszlikre zúzva elszívta pipában és megette.

2008 telin kísérlet céljából több napon át 200 és annál több cigarettát szívott el.

Egyszerre 20 szál cigarettát képes elszívni az orrában és a szájában. Az égő, izzó csikkeket utána egyenként megeszi.

2004 decemberében egy disznóvágás alkalmával egy délelőtt megevett 2 kg lesózott nyers húst, rágás nélkül lenyelt 6 db malackörmöt, szintén rágás nélkül lenyelte a két szemét, desszertként pedig egy kb. 30 cm-es szaros belet is lenyelt.

1997 februárjában 84 órát töltött egyfolytában ébrenlétben Tataháza mellett egy erdőben, szabad ég alatt mínusz 20 fokban.

Vándorlásai során 1997 tavaszán egy ízben 67 km-t gyalogolt le 1 nap alatt.

2001-ben Székesfehérváron egy pártösszejövetel alkalmával szünet nélkül közel 5 órát beszélt.

*

Tovább a bartosi úton! - Interjú Bartos Cs. Istvánnal 2010. aug. 2. rész

Bartos: Az életmódoddal vagy táplálkozáskultúráddal kapcsolatban van-e meghökkentő illetve meghökkentető élményed?

Bartos: Zseniális a kérdés, Nagy Bartos! És zseniális lesz a válasz is, Nagy Bartos!

Az életmódommal több ezerszer okoztam már megütközést a polgári csőcselék soraiban – de maradjunk a táplálkozásná! 1998 telin (év végin) Budapösten, Csepelen egy lakótelepi házban kaptam szállást, egy szeméttárolóban. Esténként ottalhattam annak fejibe, hogy ellapátultam a ház elül a havat, föltörtem a jeget, sóztam, kitakarítottam a parkulót, stb. Kb. másfél-két hete lakhattam ottan, amikor is: december 24-én, karácsony estéjin legyütt hozzám egy 65 év körüli nagymama két unokájával, egy tányér meleg tőtöttkáposzta, 2 szelet kenyér és pár darab mákos és dijós kalács kíséretibe. Könnyek gyüttek a szemibe, hogy ilyen fiatalon koszosan, büdösen, egyedül töltöm a „szentestét”. Az unokák is párás szemekkel és szánalommal teli nyújtottak át nekem 1-1 szaloncukrot és 1 narancsot. A nagymama egy műanyagkanalat és a gőzölgő tőtöttkáposztás tányért nyomta a kezembe, a szánalomtúl elcsukló hangon. Én udvariasan megköszöntem – majd a műanyagkanalat ripityára törve egy mozdulattal belefújtam a taknyomat a tőtöttkáposztába, amit a betonra borítottam és koszos csizmámmal sztaniollal együtt beletapostam a fődbe a kalácsot, narancsot, kenyeret szaloncukrot, majd taposás közben szittam a kapitalizmust. Néhány másodperc után kiéhezett vadállatként négykézlábra ereszkettem és a földrül kézzel fölettem mindent. A nagymama, aki ezt végignézte (mert az unokák már a taposásnál elmenekültek és a lépcsőn megbújva, a korlát mögül nézték az eseményeket reszketve), tehát a nagymama szemei kidüllettek, pofája falfehérre váltott, a rémülettől kiáltotta: „elmeháborodott, őrült, vadállat”. Én zabáltam és röfögtem, majd a szétmarcangolt narancsba harapva aszt montam: „itt vagy, karácsony, itt vagy, Jézus!” Böfögtem és zabáltam tovább. A nagymama kiabálására pár lakó legyütt és 2 férfi kibaszott az uccára. 98 december 24-25-e éjszakáját egy kukában töltöttem. Arra emlékszem, hogy önfeletten boldog vótam és büszke vótam magamra.

Bartos: Nagy Bartos! Ezek szerint tehát az étkezési das ist kultúrád már kiforrott vót 1998-ban is?

Bartos: Dá! Hát persze! Már akkor is megvót a háttér, mármint a félig-meddig kidolgozott bartosista táplálkozáskultúra, de nem tuttam hová tenni… Akkor még nem kapcsutam bele a filozófiámba. De tuttam, hogy a különleges das ist étkezésemnek nagy jelentősége lesz majd egyszer, de asztat nem tuttam eldönteni, hogy há merre. 26 éves koromba dógoztam össze a szellemiséget a gyakorlattal szervesen! Az az 1998-as karácsonyi táplálkozástudományi műsor egy hangpróba vót, kisebb közönség előtt. Persze azelőtt is csináltam már rengeteg étkezési bemutatót a szomszédoknak, ösmerősöknek, családtagoknak, stb. Láttam, tapasztaltam, hogy így-úgy van figyelemkeltő hatása (bár általában negatív reakciókat vált ki), visszateccést keltő, mert a közönségemnek nem nagyon teccik az őrültködés, a sáska és százlábúevés – rá kellett jöjjek, hogy ehhöz alkotnom kell valami pluszt. 2004-ben ebbe adott egy marha nagy lökést Szent Varecza, hogy csináljak filozófiai hátteret a zabálásomnak. Úgy bizony!

Bartos: Dá! Dá! Dá! A táplálkozásodnál maradva, a hétkrisztomát, a kristálycukor és a zsír nem polgári kosztnak számít?

Bartos: A zsír és a kristálycukor a legtisztább természetes anyag! A bartosista étkezési kultúra girince a zsír és a kristálycukor. Ugyanis – nagyba – a kukábul kiszedett háztartási szemétben igen csekély, sovány kalória van. Hiszen abbúl a fogyasztói társadalom kiszítta a kalóriát. És mivel én, a Nagy Emberi Hulladékmegsemmisítő, hulladékon élek, de mindennapos kemény fizikai munkát végzek, mind gyakorlatban, mind elméletben, szükségem van a szénhidrátra és a zsírra, hogy erőt adjanak – ezért ezek fontos részét alkotják táplálkozásomnak. Akkor lenne polgári étek, ha nem önmagában – nyersen enném, hanem kapitalista ételekben elkészítve őket! Pl. pizzában, hamburgerben, csízburgerben. Na abban az esetben válnának ezek az energiaforrások polgárivá!

(vége az első résznek)

Tovább a bartosi úton! - Interjú Bartos Cs. Istvánnal 2010. aug. 1. rész

Aki kérdez: Bartos Cs. István
Aki válaszol: Bartos Cs. István
A szöveget gondozta: Hortobágyi elvtárs

Bartos: A cslogod elejin van egy pár soros írás, miszerint a filozófiád csak egy kísérlet. Esztet hogy köll érteni, értelmezni?

Bartos: A Bartosizmus mindenkibe benne van! Minden emberbe, minden élőlénybe! Én amikor 32 évvel ezelőtt a világra gyüttem, énbennem testesült meg a legélesebben, a legerősebben, a legintenzívebben, legizoláltabban a Bartosizmus. A legerősebb intenzitású bartosista karakterjegyekkel gyüttem a világra. Akkor, az első fázisba még csak a bartosizmus gyakorlata mutatkozott meg nálam, utána gyütt szerves társként, ikertestvérként az elmélet.

Mint mondottam, mindenkibe benne van a Bartosizmus, aki él, és mindenkibe benne vót, aki mán nem él (vagyis meghótt) a történelem folyamán. Csak ük úgy pusztútak el, hogy nem tutták asztat, hogy valójában bartosisták, vagy ha valami kis sejtésük is vót, akkor sem halattak előre az úton, hanem megtorpantak, hogy a mindenkori állapotok szabványainak megfeleljenek. Tehát engettek a nyomásnak. Ha egy kicsit bartosistán is cselekettek, hibának fogták föl asztat, így önvádba, hazugságba, a társadalmilag beléjük szuggerált hamis énjükbe vonultak vissza, csak azér, hogy az adott szájbakúrt kor ízlésvilágának megfeleljenek.

Légy önmagad! Éld át önmagad, cselekedeteidet, gondolatyaidat! A magad úttyát járd! Ne másokért, ne másoknak élj! Ne utánzatokbúl, ne kirakatnak és ne kirakatként élj! /Bartos-tétel/

Dá! Dá! Dá! A filozófiáááááám, mint a föntiekbe mondottam, öröktül van és létezik! de csak bennem sürüsödött össze iljen 100%-osan. Mivel én materiálisan kiválasztott vagyok, nem csak szellemiségben, hanem gyakorlatban is egy kísérleti alany vagyok! Egy kísérleti teszt-alany! Én vagyok a világtörténelem fojamán az első 100%-ban létregyüvő Bartos-prototípus! Ezen kísérlet tehát történelmi, filozófiai, elméleti biológiai és orvostudományi érvényességgel is bír, egyszerre pedig a magam saját individuális das ist kísérlete!!! Egy úly emberi mutáció vagyok! És eddig életképesnek bizonyultam, mint kísérleti alany. Igazándibúl már 32 éve, de hivatalosan negyed évszázada nap mint nap gyakorlom a bartosista életmódot: a szemét- és hulladékevést és annak szívását. Ha jól megvizsgáljuk átlag polgári mércével: én vagyok az egyetemes biológia csúcsa! Rengetegen megerősítettek abba, hogy ők ilyen életforma felébe kifingtak volna. Én elmagyaráztam nékik, hogy én mindezt azért tudom csinyáni, mer a szellemiségem oljan erős, hogy zsarnoki diktátorként URALMA, teljes körű hatalma alá tuggya rendülni a szervezetemet! Az iszonyú erős szellem, psziché és a szervezet összhangba van! Ezért is eddig (2010-ig) még nem betegedtem meg komolyabban szervezetileg. 2 kapitalista orvos is egymástól függetlenül asztat monta, hogy az orvostudomány számára egyelőre megmagyarázhatatlan, ismeretlen, furcsa, különös, az átlagtól eltérő az életmódom.

Bartos: Milyen orvosok monták esztet?

Bartos: A vót körzeti orvosom és egy belgyógyász. A vót körzeti orvosom egyébként asztat is moooonta 18 éves koromba, hogy hónaptyaim vannak vissza ezzel az életmódommal. Aszonta, jobb esetbe élek még fél vagy egy évet, de a 20 évet nem fogom megérni semmiképpen. A belső szerveim szét fognak rohadni a szemétevéstől és az alkoholtul. Azóta többször találkoztam vele, legutóbb 29 éves koromba az uccán. Ipen egy szemeteszsákbúl ettem a hulladékot egy padon. Ráköszöntem és montam neki, hogy láthassa, még élek. Asztat monta, hogy hihetetlen és ezek szerint nagyon erős a szervezetem. De hozzátette, ez előbb-utóbb egészségromláshoz vezet. Én erre asztat feleltem: „Inkább haljak meg 35 vagy akár 30 évesen bartosistaként, mint hogy 100 évesen szenderüljek el keresztény átlagpolgárként!” Erre a válaszra a csőcselék vót körzeti orvosom legyintett majd elment.

Bartos: Nagy Bartos! Mit szerecc az életmódodban a legjobban?

Bartos: A szemét, azaz a táplálék megalázását, széjjelrágását, lenyelését, fölemésztését! De legjobban a szarást szeretem! A legvégső salakot, a széjjelbomlott ürüléket. Amikor látom asztat, hogy a valamibül semmi lett, legyőztem az ellenséget.

Bartos: Dá! Így bizony! Bartos! A szemétzabálással töltött életedből meljik momentumra vagy a legbüszkébb?

Bartos: Ez 2008-ba történt mééég. Egy falusi könyvtárbul kiárusítás vót. Folyóiratokhoz, könyvekhöz lehetett hozzájutni 50-100 forintos áron. Vettem 10 db Magyar Narancsot és 10 db Magyar Fórumot. Több mint 1 hónap köllött ahhoz, hogy elszíjjam és fölzabáljam ezeket a szemeteket. Ezzel is megsemmisítettem eszmeiségüket.

Bartos: Mondhattyuk, hogy mivel megetted és elszítad üket, magadba olvasztottad eszméiket?

Bartos: DÁ! Úgy bizony! Dá! Azzal, hogy megettem és elszítam ezeket, magamba is olvasztottam az ideológiájukat! … De! Ha jól megvizsgáljuk, akkor ezek az ideológiák mind belülem indultak kifelé, mint alapokbúl, csak eltoszták a további vezérfonalat. Hát ezér is ettem és szítam el üket!

*

Tovaris Hortobágyi pre-bartosista rajza 9-10 éves korából

Az első Bartos-vicc

Szerkesztőbizottságunk, a Bartos Művek Filozófiai Társaság és Birkatrágyafejlesztő-üzem  büszkén bemutatja az első Bartos Cs. István-viccet:

A csillagászok egy nap különleges jelenségre lesznek figyelmesek: egy kozmikus méretű gyomorra, ami folyamatosan közeledik a Földhöz, minden útjába kerülő objektumot elemésztve. Nincs mit tenni, meg kell állítani. Különleges bizottságot állít fel a bolygó nemzeteinek kongresszusa, mely ezen idegen életforma megértésére és a vele való kommunikációra koncentrál. Kilőnek bele néhány Bach-kantátát és John Lennon Imagine című dalát, Immanuel Kantot a filozófiatörténet összes erkölcsök metafizikájának alapvetésével, Albert Einsteint Nobel-díjas elmék élén, Gandhit egy hadosztály fáklyás gimnazistával, az ENSz exkluzív diplomata-különítményét, az USA elnökének kissé diszlexiás de aranyos fiát, a világ összes országából kiválogatott legszebb szűzeket, Bruce Willist és Will Smith-t egy rakat atomrakétára szerelt szódabikarbónával, de minden hiába - nincs az a szépség, bölcsesség, tudás, erkölcsi nagyság, ártatlanság, vagyon és áldozat, melyet a gyomor ne nyelne el szó nélkül.

Végül a CIA telefonja alapján beméri és kedvenc krimójában fölkeresi Bartos Cs. Istvánt, aki néhány liter kannás borért rááll, hogy megmentse a szájbabaszott világot. Sikerrel vissza is tér - elsőként - a küldetésről, és azt mondja:

"Emberisééég, te világköpete, az anyátok öllesztő picsáját! Ne szarj be, nyezsasztó, kiegyeztem velük. Az alku így szól: a gyomor egyben kap be titeket, így a változás alig lesz érzékelhető. Tovább élhetitek szaros kis életeteket a kozmikus emésztőgödörben - mint a patkányok - mintha mi sem történt volna."

*

Bartosista irodalmi szalon a Velencei tavon - 2010. július 24.

Új lemezünk a 2010. július 24-i találkozón elhangzott irodalmi est terméséből válogat. Kérésünkre a mester egyedi szerzői válogatást adott elő, nagy teret adva a rögtönzésnek, egyszerre válogatva be saját és rá nagy hatást gyakorolt költői előképek munkáit. Haladó bartosisták számára érdekes lehet hallani, hogyan csavarja ki és bontja szét Bartos Cs. István saját és mások szövegeit. A lemez vallatás céljára is kiválóan alkalmas. 

Meghallgatható innét.

Kis ízelítő a tovarisoknak:

Patkányok eledele:

free music download from Istvan Cs. Bartos

A mester üzenete a Jobbik frakciójának:

free music download from Istvan Cs. Bartos

Rablánc nélkül (avagy gusztustalan állat vagyok):

free music download from Istvan Cs. Bartos

Szemelvények a 2010. július 23-24-i Nagy Bartosista Nyári Konferencia anyagából

A Bartos Művek legújabb hanglemezének anyaga válogatás a 2010. július 23. és 25. között Székesfehérvár vonzáskörzetében zajlott Nagy Bartosista Nyári Konferencia alkalmával elhangzott nyilvános beszélgetések és rögtönzött bartosista előadások anyagából. Egy része 24-én készült, amikor is Bartos mester szélesebb tanítványi körével tartott nyílt fórumot, egy másik része az előző esti kocsmázás és intenzív intellektuális tréning során. Másfél óra tömény bartosizmus, melyet elsősorban haladóbbaknak és azoknak ajánljuk, akik szeretnének tovább látni a falnál és lehajolás nélkül is tudni, mi van az asztallap alatt.

A lemez a megszokott módon letölthető innen. Kibontása jelszót nem igényel.

Nyezsasztó, dobravécser!

A Bartos Művek cigarettareklámja

Amióta bartosizmusban utazunk, sokan kérdezték tőlünk, mit szívunk. A kérdésre való csattanós válaszunk végre elkészült.

A Nagy Moslékfőző Bartos filozófiai értekezései MagyarseHUNból - pedagógiai szemléltetőeszközök

Moslékfőző Bartos Csaba Pisti: Naplójögyzetek, 2010, április 11.

2010. április 11. A visszaszámlálás kronológiája. Nagy Bartos naptya a das ist Választásokon.

Azon az országos nagycirkuszos szááááájbakúrt napon ippen Föhérváron tartózkottam. Reggel negyed 6-kor keltem föl. Éhengyomorra, ahogy szoktam, megittam jóízün 2 deci törköjpálinkát. A hugoméknál a fészerbe aluttam, ahogy szoktam, ha a szájbatoszott Föhérváron tartózkodok. Reggel rögvest nekiláttam das ist Cigit tőteni, egy kapitalista gumicsövet ollóval apró darabokra vágtam, majd szárított falevelekkel és lótrágyával 68 darab Bartosista füstűnivalót tőtöttem be. Úgy bizony! Elébb elszutyakoltam 8 szálat, majd 9 óra fele kiméntem a kertbe kapágatni és gyomláni. A keeeertbe jóizün meg is reggeliztem, kétpofára csámcsoktam el fél vödör marharépa levelet csalánnal meg pár darab csigával. Úgy bizony!

Dél fele mentem bé a fészerbe. Leüttem a kisszékre és bekapcsultam a Szokol (elemes) rááááádiómat. A Kosut Lajcsi rádión ippen naaaaagyba asztat tárgyulták, hogy hát mennyi a szavazók aránya meg hogy egyre többen és többen mennek az urnákhoz szavazni. Egy órácskát ledűtem a fődre, ahun aluttam, a rongyok közé pihenni, majd elmentem egy nem messze lévő éjjel-nappaliba venni két liter Koccintós bort, ami nem vót, csak Muzsikás. Nyet probléma, mer mind a kettő jófajta – ami bosszúságot okozott, az az vót, a kurva isten baszkurájja meg, hogy hát megint főment az ára: 369 forintrul 389 forintra, így má a pipadohány nem is fért bele a szokásos 500 forintba. De a Bartoson nem fog ki a szájbabaszott áremelés, hazafelé csikket szettem, meg kukáztam fél kiló kenyeret, így délután félkiráji lakomát rendezhettem a kertbe.

A félhatos, 6-os krónikát dá, gondultam, meghallgatom a Kosut Lajcsin borivás közbe – bőven káromkottam is – mi lészen, és ehun! (Köpködésem közepette szettem a nyulaknak és a tikoknak gazt, emellett foktam a kertbe 3 darab gyikot – kapával csaptam agyon űket, és miközben agyoncsaptam a gyikokat, azok helyibe a Fideszt mint pártot képzütem. Halál rátok, kapitalisták!!! E jelszóval rágtam és nyeltem le a gyikokat! Késő délutánig feküttem a fűbe, künn a kert végibe, egymás után szívva a bagót és közben megittam a 2 liter jó kis bort is. Elmélkedtem: Kun Bélán, Diogenészen és magamon. Fejembe (papír híján) kovácsoltam pár darab nagy verses beszélyt.)

Este: Még békapcsoltam a rádiót egész későn, mikor hallom – bárcsak ne hallottam vóna – hogy az én programommal a ROHATT – MOCSKOS – GANAJ kapitalista Fidesz megnyerte az 1. fordulót… Kicsit elszomorottam, mijen bárgyú is ez a magyar nép; hát akkor szopják csak a kapitalista nyüves faszt! Mérgembe beleruktam a rádióba, majd lefeküttem.

*

Bartos Cs. István: Önéletrajzi jögyzet a cikipédia számára, 2010 tavasza, Kolhozpuszta

„Moslékfőző” Bartos Cs. István (alias: A Nagy Emberi Hulladékmegsemmisítő és Pöcegödör) magyar cinikus filozófus és előadóművész, aki eszik: piszkot, szemetet, nyers húst, állati tetemeket, moslékot, ürüléket, gumit, műanyag hulladékot és issza saját és mások vizeletit. Ezen hulladékokkal a világ romlását ábrázulja, a szemét elfogyasztásával illetve pipájában való elfüstölésével pedig az általa oly nagy undorral gyűlölt nyugati típusú kapitalista társadalmat és a jelenlegi bomló emberi állapotokat kívánja szimbolikusan megsemmisíteni. Önkéntesen erdőkben, disznóólakban, lepusztult tanyákon, utcán, csatornákban él és csavargóként állandóan utazik. Minden nap felmérhetetlen mennyiségű alkoholt és megközelítőleg száz szál cigarettát fogyaszt. Életformájában hasonlít némiképp: Diogenészhez, a Tarrare nevű 18. században élt francia mindenevőhöz, Michel Lotito fémevő előadóművészhez valamint Kiskamondi Németh Jóska vándor-tanyasi népköltőéhez. Verseinek formája leginkább Majakovszkijéhoz hasonlítható. Hatottak még rá a cinikusok, de Sade, Rousseau, Lassale, Owen, a géprombolók, Marx, Schopenhauer, Nietzsche, Spengler, José Ortega y Gasset, Heidegger, Lenin, Sztálin, Idi Amin, Kim Dzsong Il, Mao Ce-Tung, Rákosi Mátyás, Ceaucescu és Pol Pot filozófiájának különb-különbféle elemei, különös tekintettel Dömötör János, Palágyi Menyhért, Gregory Corso, Swift, Kafka, Günther Walraff, Hasek és Charles Bukowski írói munkája, valamint Charles Domery, Jack Dracula, Andrej Csikatíló, Salim Haini, Milivoje Ristic  és Stevie Starr munkássága. Fő érdeklődési köre a kommunizmus-bartosizmus és a gyakorlati mindenevés. 

Kisebb-nagyobb megszakításokkal öt éves koráig egy Bács-Kiskun megyei tanyán, Csikéria mellett, nagyapja házában nevelkedett. Büszke arra, hogy apja követelésére Marx, Lenin és Sztálin műveiből tanult meg olvasni.

Bartos kezdetektől fogva nem illeszkedett be az iskolai közösségbe. Lázadt a tanrend, a belső szabályok és társai ellen. Korai devianciájának első jeléül nem tanult meg evőeszközökkel és tányérbul asztalnál enni, mert azt elfajzott polgári etikettnek tartotta. Iskolai nyári szünetekben otthun huzamosabb ideig élt önkéntesen disznóólban, állatok között. Szalmán feküdt, vályúbúl ette a moslékot. Különös viselkedése miatt kora gyermekkorátúl rengeteg támadás érte. Társai kiközösítették, kigúnyolták és rendszeresen fizikailag bántalmazták. Barátai nem voltak, magányosan teltek mindennapjai. Sokat olvasott, főként verseket. Apjának Majakovszkij-kötetét és kommunista témájú könyveit forgatta. Korán, hat-hét éves korában rákapott az alkoholra, a cigarettára és a szerves oldószerek élvezetire. Ezekbe’ az időkbe’ azzal szórakoztatta saját magát, hogy apróbb tompa élű tárgyakat és kisebb állatokat lenyelt, azokat kérődzte, majd visszaöklendezte. Egyszer egy kisebb lenyelt játék gumigolyó nem gyütt vissza, de észlelte, hogy nem fáj tülle a gyomra és nem lett semmi baja. Bartos ezen fölbuzdulva minden nap evett szokatlan dolgokat, ezen étkezési szokását szisztematikusan fejlesztette, de csak 26 éves korában csatlakoztatta be és kapcsolta össze szervesen filozófiájával, és még később lépett vele a nyilvánosság elé. Ezzel többek között filozófiájára mint olyanra és annak lényegére irányítja rá az emberek figyelmét.

Az elemi iskola után szakított családjával és mint önkéntes száműzött kóborolt Magyarországon és több környező országban. Mezőkön, utcákon és metróaluljárókban lakott, a szemétből táplálkozott. Mint fiatalkorút a rendőrség többször is visszatoloncolta. Később ebbéli élményeit több száz versbe’, novellába’ és szociográfiai jegyzetbe’ írta meg. Kiemelhető: A sötétség rabságában (2001); Emberek a lomok között (2003). Ezek után műanyag-fröccsöntő gyárban, majd később vágóhídon kezdett dolgozni, majd több éven át rengeteg munkahelyet megjárva élményeit a Munkásélet (1999) című kötetébe sűrítve írta meg. Leghírösebb írásai A dögkút című szocioriport, ami az Árgus című, illetve A jég hátán az Életünk című folyóiratokban jelentek meg 2003-ban és 2004-ben. Ezeken kívül több tanulmánya, verse és elbeszélése jelent meg a Szabadság című Munkáspárti újságban, a Munkáspárti Híradóban és az új KISZ rövid életű sajtótermékében is. Munkájára meghatározó hatást tett Szent Varecza Halott misztikus poéta, aki felszabadította addig szunnyadó alkotóerőit. Mint író, költő, filozófus Székesfehérváron, Budapesten és Szombathelyen többször lépett föl hallgatóság előtt. Mostanában kisebb-nagyobb megszakításokkal egy tanyán földművelésbül és napszámosmunkábúl él. 

A bartosista filozófia tagadja a technika és a tudomány fejlődésének illetve a haladásnak az eszméjét. Nagyrészt a civilizáció előtti állapotokat, archaikus földművelő életformát, kisközösségi cserekereskedelmet és anyagi egyenlőséget [!] tekinti társadalomfilozófiájának alapkövének. Agrárkommunizmusában merít Sztálin és Pol Pot elméleteiből, összedolgozva ezeket sajátjával. A kereszténységgel mint idealista fikcióval kapcsolatban lévő hiedelmeket elfajzott kártékony népbutító maszlagnak tartja. A bartosista filozófia a vallás UTÁN az amerikai típusú fogyasztói társadalmi államrendszert [!] tartja az emberre leselkedő legnagyobb ideológiai veszélynek.

*

A cinizmus fogalma Nietzschénél

Az előzőekhez csatlakozva nem úszhatjuk meg, hogy röviden és leegyszerűsítve át ne tekintsük, mit értettünk azalatt, hogy Friedrich Nietzsche az első újkori gondolkodó, aki a cinizmusnak megpróbált új értelmet adni. Azért szükséges ez most, mert éppen Nietzsche nyitotta meg azt a perspektívát, melyet az előbbiekben a tudós és a humorista különbségeként próbáltunk meg regényesíteni.

Amikor Nietzsche úgy hivatkozik önmagára, mint az első immoralistára, vagyis az első filozófusra, aki elutasítja a gyakorlati élet dolgairól morális dimenzióban való gondolkodást, az nem azt jelenti, hogy gondolkodásából hiányoznak a viselkedési normák. Etikai kódexének kulcsfogalma az ízlés, nevezhetjük úgy is: stílus vagy elegancia, ami tulajdonképpen nem más, mint az ember egészséges életösztöne, személyes integritásának záloga. Ha az ember elveszíti ízlését, előbb-utóbb szabadságát és belső harmóniáját is. Több végzete is van az ízléstelenségnek: vagy rajongóvá válunk, aki kritikátlanul lelkesedik valamiért, amiért nem tud személyesen jótállni, vagy „metafizikussá”, idealistává, unalmas és merev elvek emberévé, aki mellett elszalad az élet, mert azt teljesen alárendeli egy elvont létsíknak. Mindketten önmaguk elvesztésének útján járnak: egy vallásos rajongó teljesen odaadja magát a semminek, egy moralista pedig mindentől megtagadja magát, így végül elveszti személyiségét, hiszen nincs benne semmiben. A kettő egymás tükörképe, egyértelmű, hogy az állandó tagadás mögött az ellenálló-képesség hiánya áll. Úgy is mondhatnánk: azt a nőt/férfit a legkönnyebb elcsábítani, aki a legerélyesebben kéreti magát. Végül mindkettő érzelmi terroristává, vámpírrá válik, aki környezetét vádolja azért az önfeladásáért, amit ő követett el, csak elfelejtette átgondolni, megéri-e. Az egészséges életösztönünk akkor működik, ha pontos könyvelést végzünk, tökéletesen értjük, miért mennyit áldozunk önmagunkból, és törekszünk a mérleget egyensúlyban tartani. Az ízlés tehát arisztokratikus, individualista erény, mely azonban bárkiben kifejleszthető. Senkinek nem azért van ízlése, hogy különb legyen másoknál, hanem azért, hogy szabad legyen. Aki különb akar lenni másoknál, nem lehet szabad, hiszen önértékelése állandóan másoktól függ.

Az ízlés legtökéletesebb formáját Nietzsche úgy nevezi: „cinikus ártatlanság”. Hogy lehet valaki cinikus és ártatlan? A fogalmat részben jól ráfektethetjük az előző koordinátákra. Ártatlan az, akit korábban rajongóként emlegettünk: olyannyira hisz a maga igazában, hogy elfelejt rákérdezni, mire megy vele. A cinikus nem hisz semmiben, így nem is megy semmire, elfelejt élni. Tökéletes példa erre az, amit eddig a tudós figurájában véltünk megragadni. A cinizmus ártatlanság nélkül sivár könyörtelenség, az ártatlanság cinizmus nélkül unalmas naivitás. A cinikus ártatlanság nem más, mint a kettő közötti egyensúly megtalálása. Ebből is látszik, hogy ez nem egy elvi szintézis (annak feloldhatatlanul ellentmondásos lenne), hanem humorális állapot, a szellemi egészség képessége.

Hogyan kell tehát humorizálni? Nietzsche egy helyen elsüti, hogy a németek valószínűleg azért csinálnak olyan szar filozófiát, mert sok sört isznak. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy ezzel egy abszolút perspektívát akart volna nyitni, hanem egy „másikat” – amivel az igazság keresésének túlságosan ártatlan pátoszát cinikus gúny tárgyává teheti. Súlyos hibát követünk el, ha úgy értelmezzük ezt, mint egyetemes mérce alkotását. Mondok egy példát: „legszívesebben főbe lövetném ezt az idegesítő társaságot a szomszédban”. Amennyiben ez egy cinikus kijelentés, borzasztóan ízléstelen lenne rá túl moralista-szakértőként („Ilyet nem szabad mondani.”) vagy ártatlan rajongóként („Igen, gyerünk!”) reagálni. A kérdés az, adott kontextusban a szöveg szerzője mennyire őrzi meg ízlését, autonómiáját, az ideális egyensúlyt aközött, hogy túl eltávolodjon magától vagy ellenkezőleg, túl komolyan vegye magát. Hallgatósága számára a probléma ugyanez. Amennyiben azonban úgy tekintjük őt, mint az tudós-filozófust, az igazság letéteményesét, a helyes, a szép, az erkölcsös és az igaz szakértőjét, úgy a szomszédok jó, ha felkészülnek az ütközetre. Mondanom sem kell, Nietzsche meghamisítói (elsősorban a nácik) mindig az utóbbi hibát követték el. Ezzel nem is az a baj, hogy erkölcstelenség, hanem hogy határtalanul és rombolóan ízléstelen. Persze erkölcstelen is, de hát aki folyton erkölcsös akar lenni, éppolyan kibírhatatlan, mint aki sosem az.

A fonal vége végülis megfoghatatlan. Nietzsche filozófiájának középpontjában az ember egészséges életösztöne áll, de maga sem tudott választ adni magának a kérdésre: tulajdonképpen minek élni? Így saját csapdájába esett: a korlátlan életigenlésből kiindulva elfelejtette megkérdezni, mi is az élet ára. Cinizmusa kicsorbult (eltoszta), végül abszolút autonómiáját csak ép elméjével tudta ellenértékelni.

*