2012. március 24., szombat
2012. március 23., péntek
Meghívó
Március 24-én, szombaton este 6-ra jön Bartos Cs. István (a Milla nemrég döntős álomfőjelöltje) Pestre a Vakrepülés Színtársulat meghívására, amely egy vakokból és gyengénlátókból álló amatőr csoport, sok bartosistával. Egy baráti találkozó után a Möster megismerkedik a vakok világával, azaz részt vesz a Varázskert örökösei c. előadáson nézőként. Ez nagy önmegtartóztatást kíván majd tőle, ugyanis kénytelen lesz tiszta ruhába, lecsutakolva megjelenni, nem vihet be magával semmi szutyakolnivalót, ugyanis az előadás részben szagokra épül.
A cím: Zugló, Hermina út 3. Lipták-villa. Gyülekezző: este 6 óra.
Természetesen lehetőség lesz interjú készítésére is, mind Bartos, mind a szervezők részéről, és az eseményre hívtunk pár sajtóst és bloggert. Ha érdekel benneteket a dolog, akkor holnap este 6-ra gyertek a Lipták-villához. Köszönjük!
2012. március 15., csütörtök
2012. március 14., szerda
Fölhívás 2012 március 15-e alkalmábúl
Tisztelt tovarisok!
A Möster szeretné személyesen megköszönni mindegyikőtöknek az álomelnöki kampány során nyújtott elvtársi sögítségeteket. Ennek alkalmábúl most március 15-én Pöstre látogat, hogy megnézhesse a beiktatási ceremóniát, kezet nyújthasson Dopemannak, és bár a színpadra a szoros program miatt nem léphet, de egy ünnepélyes üdvözlő beszédet a program elején be fognak játszani tüle.
Kérünk minden rajongót és tanítványt, hogy gyűjjön el az Örzsébet híd feljárójához, ahun tavaly október 23-án is tartotta a Munkát fődigilisztát követelő kalodás pörformanszát, és ahun most egy kis meglepetéssel is szolgál majd. Ez természetesen nem a hivatalos program része, hanem egy baráti találkozó az ünnepi demokratikus agórán. Kérünk mindenkit - barátot és ellenséget - hogy lehetőség szerint - ahogy eddig is - őrízze meg nyugalmát, ne provokálja a hivatalos műsort, és tartózkodjon minden rendbontástul! A Möster galambtermészete lebegjen előttetek példaként, aki a bartosizmust senkire sem erőszakulja rá akarata ellenére, hanem meggyőződése, hogy az mindenkit simogatóan érdes kezével úgy is utolér.
Tehát találkozzunk március 15-én délután 3-kor Pöstön, az Örzse-palló déli feljárója közeliben. A bartosizmus vezessen el mindenkit ühozzá! Dá!
.....
A pörformanszhoz minden tovaris hozzon magával egy szem narancsot.
Szpaszíba!
A Möster szeretné személyesen megköszönni mindegyikőtöknek az álomelnöki kampány során nyújtott elvtársi sögítségeteket. Ennek alkalmábúl most március 15-én Pöstre látogat, hogy megnézhesse a beiktatási ceremóniát, kezet nyújthasson Dopemannak, és bár a színpadra a szoros program miatt nem léphet, de egy ünnepélyes üdvözlő beszédet a program elején be fognak játszani tüle.
Kérünk minden rajongót és tanítványt, hogy gyűjjön el az Örzsébet híd feljárójához, ahun tavaly október 23-án is tartotta a Munkát fődigilisztát követelő kalodás pörformanszát, és ahun most egy kis meglepetéssel is szolgál majd. Ez természetesen nem a hivatalos program része, hanem egy baráti találkozó az ünnepi demokratikus agórán. Kérünk mindenkit - barátot és ellenséget - hogy lehetőség szerint - ahogy eddig is - őrízze meg nyugalmát, ne provokálja a hivatalos műsort, és tartózkodjon minden rendbontástul! A Möster galambtermészete lebegjen előttetek példaként, aki a bartosizmust senkire sem erőszakulja rá akarata ellenére, hanem meggyőződése, hogy az mindenkit simogatóan érdes kezével úgy is utolér.
Tehát találkozzunk március 15-én délután 3-kor Pöstön, az Örzse-palló déli feljárója közeliben. A bartosizmus vezessen el mindenkit ühozzá! Dá!
.....
A pörformanszhoz minden tovaris hozzon magával egy szem narancsot.
Szpaszíba!
2012. március 11., vasárnap
Nyílt levél az EMS álomfőválasztásával és március 15-i rendezvényével kapcsolatban
Tisztelt Szervezők!
Az álomfőválasztási játék utolsó momentuma maradt hátra: a beiktatási ceremónia.
Sajnos ennek fényét beárnyékolja az a tény, hogy a nyertest nem a szavazattöbség legitimálja, hanem egy olyan fogolydilemmás játék, amely a konfrontációt jutalmazza a kompromisszumkészséggel szemben. Tehát egy összetársadalmi érdekeket valló álomköztársasági elnök személyében nem a együttműködés készségét, hanem a hataloméhséget preferálta. Ez szerintünk olyan játékelem, amely a valós politikában működik, és amely ellen az EMS és más ellenzéki
civil mozgalmak eredetileg felléptek.
Ennek kivitelezésében ráadásul 3 hiba illetve következetlenség is csúszott:
1. Játékban hagyott egy kiesett jelöltet, akit csak a "szerencse" juttathatott győzelemre, maga már nem kellett, hogy részt vegyen a játékelméleti döntés meghozatalában - De ez még rendben...
2. A harmadik helyezett, aki elvben játékbahozható maradt, nem is volt a szavazatok alapján harmadik - Ez is rendben, mert végül az események őt nem hozták helyzetbe.
3. A két döntős - a szó klasszikus értelmében vett - párviadalára nem összemérhető tudás, képességek, vitakultúra, stb. során, hanem egy személyi szelekciós taktikára alkalmas feladvány révén került sor, amelyben az első válaszoló lényegében meghatározhatta kit ejt ki, és kit hoz helyzetbe, míg a második válaszadó bármely választás esetén veszített, és csak abban dönthetett, hogy maga helyett kit jelöl ki győztesnek.
A közönség egy része ezt már a helyszínen szóvá is tette, majd a sajtókritika is kitért arra, hogy az első válaszadó - jelesül Dopeman - a választásával kiejtette a másik döntőst - jelesül Bartost -, aki ráadásul csak akkor értesült a szabályokról, amikor már számára nem is volt esély.
Nyilván vitatható és értelmezhető sokféleképpen ez az egész, és ezt most a sajtó, és sok-sok magánszemély meg is teszi. Mi ezt a játékot nem fogjuk fel egyértelmúen kudarcnak, viszont mindenképpen fontosnak tartjuk a dolog mielőbbi tisztázását. Nem a probléma ágy alá söprése lenne a cél, hanem egy érdekfeszítő politikaszimuláció minden buktatójának kitárgyalása, kibeszélése, és a tanulságainak levonása.
Mi és sokan erre csak egy megoldást látunk: Bartos Cs. István színpadon szerepeltetését és egy 4-5 perces beszéd elmondására adott lehetőséget, amiben megnyugtatná a kedélyeket. Személye önmagában is megnyugtatná a rajongóit, hogy a játék célja nem az ő minden eszközzel való kijátszása volt.
A beszédével kapcsolatban nyilván lehetnek félelmei a T. Szervezőknek, de egy erős biztosíték mindenképpen van, mégpedig az, hogy egy olyan jelölt, aki kompromisszumot választott a konfrontációval szemben, az nyilván nem fog egy elfogadott vereség után mást mondani. Nem célja, és nem érdeke a feszültség tovább növelése, hanem a kedélyek megnyutatása, a dolog nyugvópontra helyezése.
Kérjük tehát a szervezőket, hogy - szokásuktól eltérően - legalább post festam adjanak esélyt arra, hogy Bartos Cs. István, aki az álomfőválasztás minden létező szavazási fordulóját megnyerte, személyesen tudja a nyilvánosság előtt röviden elmondani azt, hogy ez egy játék, és annak furcsasága mind-mind a valóságra irányított tükörreflex, és minden várakozás ellenére ő ezt nem éli meg kudarcnak, de ha valaki ő utána még mindig haragot, feszültséget támasztana, akkor azt rajta torolja meg nyugodtan, ne a szervezőkön vagy a nyertesen, mert nem ők, hanem ő ebben kérdésben a legkompetensebb személy, hiszen az arcát adta ehhez a trükkös vereséghez.
Várjuk mielőbbi válaszukat!
Az álomfőválasztási játék utolsó momentuma maradt hátra: a beiktatási ceremónia.
Sajnos ennek fényét beárnyékolja az a tény, hogy a nyertest nem a szavazattöbség legitimálja, hanem egy olyan fogolydilemmás játék, amely a konfrontációt jutalmazza a kompromisszumkészséggel szemben. Tehát egy összetársadalmi érdekeket valló álomköztársasági elnök személyében nem a együttműködés készségét, hanem a hataloméhséget preferálta. Ez szerintünk olyan játékelem, amely a valós politikában működik, és amely ellen az EMS és más ellenzéki
civil mozgalmak eredetileg felléptek.
Ennek kivitelezésében ráadásul 3 hiba illetve következetlenség is csúszott:
1. Játékban hagyott egy kiesett jelöltet, akit csak a "szerencse" juttathatott győzelemre, maga már nem kellett, hogy részt vegyen a játékelméleti döntés meghozatalában - De ez még rendben...
2. A harmadik helyezett, aki elvben játékbahozható maradt, nem is volt a szavazatok alapján harmadik - Ez is rendben, mert végül az események őt nem hozták helyzetbe.
3. A két döntős - a szó klasszikus értelmében vett - párviadalára nem összemérhető tudás, képességek, vitakultúra, stb. során, hanem egy személyi szelekciós taktikára alkalmas feladvány révén került sor, amelyben az első válaszoló lényegében meghatározhatta kit ejt ki, és kit hoz helyzetbe, míg a második válaszadó bármely választás esetén veszített, és csak abban dönthetett, hogy maga helyett kit jelöl ki győztesnek.
A közönség egy része ezt már a helyszínen szóvá is tette, majd a sajtókritika is kitért arra, hogy az első válaszadó - jelesül Dopeman - a választásával kiejtette a másik döntőst - jelesül Bartost -, aki ráadásul csak akkor értesült a szabályokról, amikor már számára nem is volt esély.
Nyilván vitatható és értelmezhető sokféleképpen ez az egész, és ezt most a sajtó, és sok-sok magánszemély meg is teszi. Mi ezt a játékot nem fogjuk fel egyértelmúen kudarcnak, viszont mindenképpen fontosnak tartjuk a dolog mielőbbi tisztázását. Nem a probléma ágy alá söprése lenne a cél, hanem egy érdekfeszítő politikaszimuláció minden buktatójának kitárgyalása, kibeszélése, és a tanulságainak levonása.
Mi és sokan erre csak egy megoldást látunk: Bartos Cs. István színpadon szerepeltetését és egy 4-5 perces beszéd elmondására adott lehetőséget, amiben megnyugtatná a kedélyeket. Személye önmagában is megnyugtatná a rajongóit, hogy a játék célja nem az ő minden eszközzel való kijátszása volt.
A beszédével kapcsolatban nyilván lehetnek félelmei a T. Szervezőknek, de egy erős biztosíték mindenképpen van, mégpedig az, hogy egy olyan jelölt, aki kompromisszumot választott a konfrontációval szemben, az nyilván nem fog egy elfogadott vereség után mást mondani. Nem célja, és nem érdeke a feszültség tovább növelése, hanem a kedélyek megnyutatása, a dolog nyugvópontra helyezése.
Kérjük tehát a szervezőket, hogy - szokásuktól eltérően - legalább post festam adjanak esélyt arra, hogy Bartos Cs. István, aki az álomfőválasztás minden létező szavazási fordulóját megnyerte, személyesen tudja a nyilvánosság előtt röviden elmondani azt, hogy ez egy játék, és annak furcsasága mind-mind a valóságra irányított tükörreflex, és minden várakozás ellenére ő ezt nem éli meg kudarcnak, de ha valaki ő utána még mindig haragot, feszültséget támasztana, akkor azt rajta torolja meg nyugodtan, ne a szervezőkön vagy a nyertesen, mert nem ők, hanem ő ebben kérdésben a legkompetensebb személy, hiszen az arcát adta ehhez a trükkös vereséghez.
Várjuk mielőbbi válaszukat!
2012. március 4., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)