"A civilizáció a kultúrának az elkerülhetetlen végzete. A civilizáció egy magasabb rendű embercsoport által elérhető legvégső és legmesterségesebb állapot bekövetkeztét jelenti. A civilizáció maga a vég, ami úgy következik a kultúrára, mint a beteljesülés a kialakulásra, a halál az életre, a megmerevedés a fejlődésre. A civilizáció maga a vég, amit belső törvényszerűsége folytán eddig minden kultúra elért."
(Oswald Spengler)
"Ne ponyvaregényeket olvasson, mert az egyen kategóriába tartozik a média károsító üzemével! Olvasson filozófiát, mondjuk Nietzschét, vagy szépirodalmat: Bartos Csabát!"
(Bartos Csaba)
Jegyzetek egy pusztuló világról - ez a címe ennek a Bartos mester korai alkotói korszakának fordulópontjában álló kötetnek. A írások jól reprezentálják a Varecza előtti korszak alkotói módszerét: a Günther Walraff hatása alatt álló szociográfiai dimenzió egy filozófiai nézőponton keresztül érvényesül. A 20-25 éves Bartos Csaba mint vándor, tudatos kívülálló kerül kapcsolatba a társadalmi valósággal, melyre egyszerre mint egy szituáció résztvevője, másfelől mint "felsőbbrendű individuum", a tapasztalati világból formált alkotói kozmosz egészét mikroszkópja alatt tartó filozófus reflektál.
"Az autentikus lét az, mikor személyiségünk leveti a civilizáció, a kor és a tömeg dekadens rabigáját. Csak egyszemélyben teremthetjük meg önmagunk autentikus létét. Ez a társadalom megérett a süllyedésre, így alapállásom az aszkéta remeteség pozícióját teremthetné meg. A magányra, a pesszimizmusra, az öntörvényű egóra és az akaratra tanítok! Aszketizmusom lényege tehát következetes aszociális magatartás. Csupán két dologért kerülök kapcsolatba az emberekkel: egy, a munkám végett, kettő, hogy írni tudjak róluk."
Az öntörvényű személyiség, az aszketikus individualista számára a személytelen társadalmi viszonyok holt szövetként várnak a szellemi és fizikai elfogyasztásra. Az egyik legszembetűnőbb és legegyedülállóbb vonása a korabartosista irodalomnak - a "műgond" néven ismert attitűd markáns hiánya mellett - éppen ez a ridegen objektív optika, a mindent egyformán táplálékként, írástápláló nyersanyagként kezelő hozzállás. Bartos Csaba írásművészetének lényege ez: a nyersanyag brutális felmutatása elfogyasztás előtt.
Egy temető vagy emberi roncstelep tehát, ahol a szerzői én bolyong. Problémája pedig a szellemi talaját vesztett társadalomnak a semmire való jogosítvány, az önnön hagyományában értelmezhetetlen "szabadság" illúziójában való önpusztító hánykolódása, mely itt erkölcsi dimenzióba kerül. "Ezen írásaimat erősen konzervatív - de nem politikai értelemben való konzervatív - szellemben írtam." - vallja a szerző.
Bartos Csaba, Jegyzetek egy pusztuló világról. 2003
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése